Tények és párhuzamok

Mirnics Károly magiszter: Mindenképp 1956 hozadéka az is, hogy ma erősebb a nemzeti érzés – Ismert szociológusunk Nagy Imre-emlékplakettben részesült

Mihályi Katalin

2016. november 6., 12:12 >> 2016. november 6., 17:05

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Mirnics Károly szociológus, politológus a közelmúltban Nagy Imre-emlékplakettben részesült. Budapesten, a Nagy Imre Társaság konferenciáján vehette át a kitüntetést, mint az indoklásban olvasható, a társaság céljainak megvalósítása érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységének elismeréseként. Mirnics Károly a Nagy Imre Társaság szabadkai szervezetének egyik alapító tagja. Számos írásában foglalkozott tudományos megalapozottsággal 1956-tal, Nagy Imre tevékenységével, elemezte a forradalmat megelőző és követő eseményeket.

Csoportkép Kudlik Gáborral

Csoportkép Kudlik Gáborral

Először azt kérdeztük Mirnics Károlytól, hatvan éve, 1956 őszén mit tudott/tudtak az akkor zajló magyarországi eseményekről. Mint mondta, akkor Újvidéken volt egyetemi hallgató. Úgy fogalmazott: az egyetemisták tanultak, szórakoztak, a magyarországi eseményekről csak keveset tudtak. Annyit, amennyit a rádió híreiben hallottak. Nagyanyja, aki Magyarországon élt, épp 1956 őszén tartózkodott Szabadkán látogatóban, a bizonytalan, zűrzavaros helyzet miatt csak a tervezettnél jóval később tudott visszautazni. Mint beszélgetőtársunk megjegyezte, csak jóval később hallott bővebben is az 56-os eseményektől egy becsei szerb embertől, aki abban az időben Szegeden élt.

– Ezt a kitüntetést nem egyedül nekem kellett volna megkapnom. Két éve halt meg a feledhetetlen jóbarát, Kudlik Gábor, akinek a közéleti szerepvállalása igen figyelemreméltó. A kilencvenes években kezdeményezői voltunk a Nyitott Távlatok civil szervezetnek. Sokat beszélgettünk arról, hogy nagyon rosszak Szerbia és Magyarország között az állami viszonyok, a két politikai elit nem találta meg a kapcsolatkialakítás lehetőségét. Sokat gondolkodtunk, melyik az a téma, amellyel hatni tudnánk a két politikai elit közötti viszony javulására, a kapcsolatteremtésre. Végül úgy gondoltuk, 1956/57-ben rengeteg ember távozott Magyarországról Nyugatra, és egy részük, mintegy 20 ezren, Szerbián keresztül. A szerbek nagyfokú megértést tanúsítottak irányukba, és úgy gondoltuk, ez lehet a kapcsolódási pont. Kudlik Gábor volt a kezdeményezője, Mojzes Antal és mások is segítettek abban, hogy elkezdjünk azzal foglalkozni, hol voltak ezek a menekülteket befogadó táborok, hova hányan érkeztek stb. Azt is érdemes tudni, mielőtt még elindult volna 1956 novemberében a menekülthullám, Szerbia igen nagy mennyiségű élelmiszert küldött Magyarországra, mert különösen a városokban katasztrofális volt az ellátás. A befogadó központokban ellátták az érkező menekülteket, és az sem mondható, hogy az átvilágításkor – mert mindenkit átvilágítottak – azt keresték volna, hogy ki az, aki még mindig esetleg bűnös a számukra, mint az 1941/42-es vérbosszú résztvevője – vázolta az akkori eseményeket Mirnics Károly, aki elmondta: Kudlik Gábor vezetésével elkezdték szervezni az 1956-tal foglalkozó tanácskozásokat, megemlékezéseket, az 1956-os emlékhelyek megjelölését. Amikor megalakult a Nyitott Távlatok keretében a Nagy Imre Társaság szabadkai szervezete, ő ebben is aktív szerepet vállalt, bár a szervezőmunka nagy részét mások végezték.

– Olyan személyek csatlakoztak hozzánk – pártpolitikai hovatartozástól függetlenül –, akik érezték, ezzel jót teszünk magyarságunknak. Végtére is mi a kisebbség szerepe? Az – ami habár mára már szlogenné, frázissá vált, de igaz –, hogy a híd szerepét töltse be a két nép között. Épp ezt szerettük volna elérni ezzel, hogy létrehoztuk ezt a társaságot, amely komoly munkát végzett, és ezért úgy gondolom, többen is megérdemeltük volna ezt az elismerést, hisz az egész társaság teljesítette ezt a nagyon nemes feladatot, hogy a két nép, a két politikai elit, az államközi kapcsolatok szintjén tegyen a közeledésért. Persze, még mindig van mit tenni, de a szerb társadalom szintjén is bekövetkezik egy örvendetes jelenség, hogy kezdenek egyenrangúként tekinteni a magyarokra, számos esetben felnéznek a magyarokra, hogy sok mindent a mai Európában úgy csinálnak, ami nagyon tetszik a szerb embereknek is.

Tudósként számos tanulmányban foglalkozott az 1956-os eseményeket megelőző és követő időszakkal, Nagy Imrével. Mi a tanulsága az 1956-os forradalomnak?

A díj átvételekor

A díj átvételekor

– A gyökereit az 1945-ös potsdami egyezményben kell keresni, amikor a három nagyhatalom vezetője kiegyezett abban, hogy olyan országok, amelyek nemcsak a nyugat-európai civilizáció határterületét képezték, hanem kulturális szempontból is ennek részei voltak, a szovjet érdekövezetbe kerüljenek. A Szovjetunió teljes egészében a cári Oroszország külpolitikáját folytatta, amely viszont bizánci mintára épült. A szovjetek az említett országokban azokat a brutális módszereket alkalmazták, azokat exportálták, amelyekkel odahaza az elmaradottságból igyekeztek erővel kiemelni magukat. Ezek az országok, amelyek, mint említettem, kulturális tekintetben Nyugat-Európához tartoztak, érthető módon az ilyen módszereket nem találták elfogadhatónak.

1955-ben a szovjetek kivonultak Ausztriából, Magyarországon viszont maradtak. Mi az, ami más volt például Magyarország esetében, hisz ez is elégedetlenséget szült, ez is hozzájárult az 1956. október 23-án kezdődött népfelkeléshez?

– Ausztria esetében államszerződés szabályozta, a három nagyhatalom vezetője abban állapodott meg, hogy államközi szerződéssel biztosítják Ausztria semlegességét. A többi ország esetében ilyen államközi szerződés nem jött létre, nem jöhetett létre. Nem minden kelet-európai országgal voltak olyan kegyetlenek az oroszok, mint a magyarok esetében. Magyarország esetében bonyolította a helyzetet, hogy elvesztették a második világháborút. A lengyelek jobb helyzetben voltak, ám annyira jó helyzetben mégsem, hogy ők is ne érezzék a barbár módszereket, amelyeket a szovjet tanácsadókon keresztül alkalmaztak. Mert a tanácsadókon keresztül szivárogtak be az államapparátusba, sőt még a kultúra területére is.

Magyarország gazdasági mutatói is leromlottak 1956-ban, például 1949-hez viszonyítva.

– Az oroszok nem érték be azzal, amit háborús jóvátételként kapniuk kellett, jócskán túlmentek ezen, gazdasági szempontból nagyon alaposan kihasználták ezeket a kis közép-kelet-európai országokat.

Ezenkívül exportálták a politikai elitet is Magyarországra. Az egész magyar politikai elit Moszkvából tért vissza Magyarországra a második világháború után. Ez nem nemzeti érzés alapján, hanem a proletár internacionalizmus szellemében cselekvő politikai elit volt, azzal az elsődleges céllal, hogy a Szovjetuniót erősítse, így gazdasági téren is több mindent megengedtek az oroszoknak, mint amit a jóvátétel megkövetelt. Ez a népben óriási elégedetlenséget váltott ki.

Ez csúcsosodott ki 1956. október 23-án.

– Teljes egészében belegázoltak egy nép önérzetébe, megalázták akkor, amikor már el kellett volna felejteni a közelmúlt eseményeit. A szovjeteknek is inkább azzal kellett volna foglalkozni, hogy hogyan lehet ténylegesen együtt élni ezekkel az országokkal, ha már az érdekövezetébe kerültek. Ám ők erre képtelenek voltak.

Nagy Imrével, a tudóssal, államférfival is több tanulmányában foglalkozott. Miben látja emblematikus voltát?

– Most a 60. évforduló kapcsán megjelentek olyan vélekedések is, hogy ha akkor választásokra került volna sor, nem biztos, hogy a reformkommunisták bekerültek volna a hatalomba, illetve ők alakítottak volna kormányt. Ezek merő találgatások. Az viszont tény, hogy Nagy Imre érzéseiben, a szellemiségében nemzeti érzésű kommunista ember volt. A nemzeti érzést nem lehet minden esetben csak a jobboldali beállítottságú embereknek tulajdonítani. Lehetne arról vitatkozni, hogy Nagy Imre hős vagy mártír volt-e, arról azonban nem, hogy Nagy Imre az 1956-os történések megszemélyesítője. Abban az időben kezdte meg Nyugaton térhódítását a televíziózás, és az új médium is Nagy Imrétől várta a megoldásokat. Persze nem azt, hogy rögtön egy nagy politikai váltás következik be. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy abban az időben Nyugat-Európában rendkívül nehezen élt a munkásosztály, még nem született meg az a megmentő gondolat, hogy szociális hálóval ellátott piacgazdaságot kell kialakítani. Ez a nyugati munkásosztály is tisztában volt azzal, hogy az érdekövezeteken, amelyekben a béketárgyalásokon a nagyhatalmak állapodtak meg, nem lehet változtatni. Az 1956-os magyarországi eseményeket Nagy Imréhez kötötték, az egész folyamat szálai őhozzá futottak össze, ő volt az, akitől a nyugat-európai szocialisták, kommunisták, haladó értelmiségiek az emberarcú szocializmus, mint nagy kísérlet megvalósulását várták. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a két világháború között Magyarországot a 3 millió koldus országaként emlegették, és valóban egy új társadalmi rendszertől várta számos magyar ember a változásokat. Mindszenty bíboros meglátását idézném, aki sem emlékirataiban, sem másutt nem forradalomról hanem nemzeti felkelésről beszélt. A legtöbb ember nem képzelte, hogy visszaáll a II. világháború előtti politikai rendszer. Az egyetemisták követelései sem a kapitalizmus visszaállítására vonatkoztak, hanem többpárti választásokat akartak. Lengyelországban például a többpárti rendszer a szocializmus időszakában végig fennállt, legalább 3 párt létezett abban az időben is Lengyelországban. Ám ott nem kollektivizálták a termőföldet. A magyar parasztra az 1948-as politikai puccs után – orosz mintára – nagyon erőszakos módon ráerőltették a kollektív gazdálkodást, termelést. 1956 és a más nemzeti megmozdulások hozadéka, hogy ezekben az országokban ezek tették jóval később lehetővé a békésebb átmenetet, az új politikai rendszer kialakítását.

Az 1956-os forradalmat követő véres, kegyetlen megtorlások miatt sokan nyugaton is másképp látták a szocializmus gyakorlati működését?

– A nyugati kommunista pártok elvesztették a tekintélyüket, az értelmiség elpártolt tőlük, mert látták, hogy ez, amit Oroszországból exportáltak, nemzeti kínzóeszköz a kis országok számára. Ha párhuzamot vonunk a mával, nagy hasonlóságot fedezünk fel a kádári, titói rendszerben kialakult proletár internacionalizmus és a nagytőkések internacionalizmusa között. A polgári internacionalizmus az, amelyen most az EU lovagol, amelyet a nagytőkések importáltak, és a szolidaritást hirdeti mindenekelőtt, tagadja a nemzeti érzést, a nemzeti létet. Nem véletlen, hogy Magyarországon sokan rájöttek, hogy az ország szuverenitása, a nemzeti önállósága válik kérdésessé. Ahogyan Orbán Viktor Kossuthra hivatkozva megfogalmazta, Magyarország vagy megmarad nemzeti államnak, vagy egy államközösségben egy nemzetiség leszünk. Ez óriási különbség. Mindenképp 1956 hozadéka az is, hogy ma Magyarországon erősebb a nemzeti érzés. Igaz, egy közvetítő korszakon, a kádári időszakon átívelve jelent meg. Amíg Nagy Imre a nép szabadságát, a magyar nemzetállam függetlenségét helyezte előtérbe, addig Kádár a proletár internacionalizmust. Most azonban azt lehet látni, hogy Magyarországon erős a nemzettudat. Azáltal, hogy az ország a migránsoktól védi a saját nemzeti érdekeit, a saját államát, ezáltal Európát védi. A szociális hálóval ellátott piacgazdaságot sodorja veszélybe az, ha milliószámra fogadják be az európai országok a menekülteket, hisz például az egész magyar szociális háló tönkremenne, ha tízezer menekültet be kellene fogadnia. A menekültkérdés rendezésében, a menekültáradat megállításában fontos szerepet kellene az ENSZ-nek játszani, mert most jelentéktelen szerepet vállal.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2017     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap