Évekig számolgathatja a napokat az EU, amikorra talán kiderül, fizet-e az Apple amerikai óriáscég Írországnak. Merthogy a multinak horribilis összeget kellene „betennie” az állam kasszájába. Az Európai Bizottság ugyanis a héten példátlanul szigorú döntésével arra kötelezte a mobiltelefonjairól világszerte ismert nagyvállalatot, hogy csaknem 13 milliárd euró elmaradt adót (kamatokkal együtt) utaljon át az ír költségvetésnek.
Nem büntetést kell tehát befizetni (visszamenőleg), „csupán” az EU által vizsgált (2003 és 2014 közötti) időszakra vetített 12,5 százalékos írországi nyereségadót. Az Apple ezt annak idején nem tette meg. Azért nem, mert a szigetország kormányával külön egyezséget (háttéralkut) kötött sokkal méltányosabb közteher fizetéséről.
A megállapodást közös egyetértéssel, hálálkodva és köszönettel gyorsan tudomásul vették, majd következetesen érvényesítették. Az ügylet értelmében az Apple az európai eladásai után – a 2003/2014-es időszakban megvalósított profitjából – évente mindössze 0,005 és 1 százalék közötti adót fizetett Írországnak a helyi leányvállalatán keresztül, szemben az ott megszokott 12,5 százalékkal, vagy az Egyesült Államokban kivetett 35 százalékkal. Az EU legalábbis ezt állítja.
Az Apple mindenesetre annyit pengetett ki, amennyit számára Dublin előírt. A különleges bánásmódnak köszönhetően azonban majdnem teljesen ki tudta kerülni az adófizetést az 508 millió fogyasztót számláló uniós piacon elért nyeresége után. A nagyvonalú engedményt és kedvezményt azért kapta, mert 1980 óta több mint ötezer munkahelyet létesített a szigetországi üzemeiben.
Az ír kormánnyal kötött megállapodásban biztosított adókedvezményeket azonban az EU – a közösségi szabályokra hivatkozva – tiltott állami támogatásnak minősítette. Az ilyen segítséget azért tartja jogtalannak az Unió, mert a többi piaci szereplő kárára befolyásol(hat)ja a szabad gazdasági versenyt.
EU-tagként, vagyis a közösségi jogszabályok és egyezmények aláírójaként Írország (miként a többi társállam) a saját portáján sem tehet meg bármit. Az Apple-ügy esetében azonban sokkal többről van szó egy szimpla „otthoni” ügynél. Ami történt, az nyilvánvalóan már az Unión belüli verseny- és piactorzításról szól.
Elvben persze tilos az ilyesmi, de bőven akad ravasz és kifinomult módszer arra, hogy a nagyon élelmes és több uniós országban próbálkozó (multi) cégek mégis megkapják az adókedvezményeket.
Ha az EU folytatja az ellenőrzéseket (márpedig ezt ígéri), rengeteg vállalat számíthat arra, hogy akár már a közeljövőben „pótdíj” megfizetésére kap felszólítást Brüsszeltől. Az érintett kormányok is készülhetnek az elmarasztaló üzenetekre. Az Apple-ügyben is lényegében az ír kormány kapott felszólítást arra, hogy az amerikai informatikai óriást kötelezze a 13 milliárd euró adóhátralék és a kamatok megfizetésére, egyszersmind állítsa helyre a tisztességes versenyt, vagyis szabjon ki rá „rendes” adót.
Az uniós törekvés lényege, hogy az EU-ban működő minden piaci szereplő azonos feltételekkel és esélyekkel versenyezzen.
Az ír kormánynak örülnie kellene, hiszen roppant bevételhez jutna, ha az Apple küldené a kiszabott összeget. Csakhogy Dublin nem örül, sőt a brüsszeli bejelentés után (az amerikai céghez hasonlóan) azonnal jelezte: fellebbez az Európai Bizottság döntése ellen. (Ebben az esetben az ügy bíróság elé kerül, ahol évekig tartó jogi csatákra lehet számítani.) Az ország gazdaságpolitikájának egyik alapja ugyanis az alacsony társasági adó, illetve a multinacionális cégek „adótervezésének” kedvező szabályozása.
Az Apple vezérigazgatója keményen visszaszólt az EU-nak, baromságnak, jogtalannak, őrjítőnek és politikailag motivált döntésnek nevezve a határozatot. Tim Cook ugyanakkor teljesen megalapozatlannak minősítette az elmaradt adó követelését. Közölte: Dublinnal együtt küzdenek az intézkedés visszavonásáért, mivel az Apple semmilyen szabálytalanságot nem követett el, soha nem részesült megkülönböztetett bánásmódban Írországban, s az ottani kormány sem követett el semmit, amit fel lehetne róni neki.
Cook azzal vádolja az európai döntéshozókat, hogy packáznak Dublinnal, az Egyesült Államok vállalkozásaival szemben pedig előítéletesek. Charles Schumer amerikai (demokrata) szenátor ugyanakkor pénzharácsolásnak nevezte a lépést.
Az Apple elleni határozatot nem nézi jó szemmel Washington sem, különösen azután, hogy az EU már a Google és több másik tengerentúli nagy cég ellen is folytatott versenyhatósági vizsgálatot. Az USA pénzügyminisztériuma méltánytalannak tartja ezeket az eljárásokat.
Ezért elképzelhető, hogy az Unió ezek után (egy ideig) inkább a saját vállalatokat ellenőrzi, adóelkerülés ügyében. Több száz vizsgálatra lehet számítani, amiben nincs semmi különös, hiszen 2013 óta már legalább ezer céget vett górcső alá az Európai Bizottság, s 38 ügyben döntött. A cél mindig az volt, hogy a vállalatokat elrettentse az adóelkerüléstől.
Az igazi vita azonban mégsem az adózásról szól, hanem sokkal inkább arról, hogy ki irányít: a multinacionális cégek (globális tőke) vagy a kormányok (szuverén államok)?
Az Apple–EU konfliktusban egyelőre az ügyvédeknek áll a zászló. Pénzt leghamarabb ők látnak, hiszen fellebbezés esetén évekig is elhúzódhat az eljárás.
Persze mások is jól járhatnak. Akár az EU-ból kilépni készülő Nagy-Britannia, de akármelyik ország, amely magához tudná édesgetni (no vajon mivel?) az Apple írországi „leányát”. London mindenesetre máris kiadott egy közleményt, üdvözölve az Egyesült Királyságban beruházni szándékozókat. Igaz, azt sem mulasztotta el jelezni, hogy a brit adókat azért meg kell fizetni. Az állami támogatások és engedmények ismertetésével azonban nem „untatja” a szöveg böngészőit. Azokról nyilván más módon tájékoztatja az érdeklődőket.
A nagy és tőkeerős világcégek gazdaságra gyakorolt kedvező hatását jól ismeri a török miniszterelnök-helyettes is. Mehmet Şimşek ezért kapott az alkalmon, és már meginvitálta hazájába az Apple-t. Nem kertelt, nyíltan megüzente a cégnek: „Örömmel biztosítanánk nagymértékű adókedvezményeket, ráadásul megszabadulnának az EU-bürokráciától is.”
