Az Újvidéki Magyar Nyelv és Irodalmi Tanszék Kontaktzóna c. rendezvénysorozata keretében mutatták be a Bal-kánon című, Sziveri János műveiről szóló tanulmánykötetet, melyet a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium adott ki 2015-ben, és 14 tanulmányt tartalmaz. Szerzői a Kárpát-medence egész magyar irodalmi térségéből való neves kutatók, egyetemi központok tanárai, tanársegédei, hallgatói. A könyvbemutatón Patyerek Réka és Szögi Henrietta Csányi Erzsébettel, Samu Jánossal, Beke Ottóval, Ispánovics Csapó Juliannával, Slezák Lázárral és Novák Anikóval beszélgettek. Az irodalmi találkozó felvezetőjében Csányi Erzsébet tanszékvezető egyebek között elmondta, a vajdasági tudományosság ugyancsak lemaradt Sziveri János életművének kutatásában, a méltó utóélet biztosításában. Ezt a hiányosságot szerették volna pótolni már a költő 60. születésnapján, de a támogatás elmaradása miatt csak egyéves késéssel sikerült tető alá hozni a kötetet.
A folytatásban a tanulmányok szerzői beszéltek a 36 évesen elhunyt muzslyai költő gondolkodás- és érzelemvilágáról, költészetének jegyeiről. Mint elhangzott, így utólagosan jelzésértékű, hogy Sziveri azon kortárs művészek közé tartozik, akinek életműve esetenként afféle kordokumentumként, botrányos kórképként is megállja a helyét, amelynek fontosabb kontextuális referenciái, ütközési pontjai részben elvesztették konkrét jelentőségüket, továbbműködő hatásuk azonban máig megmaradt. Művészetében ideológiai ellenpontozás zajlik, miáltal a vajdasági szellemi közösség eszmei-politikai negatívumait leplezi le. A műsor részét képező videobejátszásban Reményi József Tamás irodalomtörténész idézi az Agnus dei c. Sziveri-vers sorait, miszerint ,,Csak belőlünk zabáltak egykoron / de undorral visszaköptek”, s értelmezi is: a hatalom használni akarta a saját céljaira ezeket a fiatalokat, de nem feleltek meg, ezért undorral kiköpte őket.
A Vajdaságban némaságra ítéltetett költő művei a nyolcvanas évek végétől már csak Magyarországon jelenhettek meg. Sziveri habitusa miatt élete végéig következetesen tartotta magát ahhoz, hogy sem környezetét, sem önmagát nem kímélte meg attól, hogy mindig, aktuális kontextustól függetlenül is hangoztassa az eszmei fősodortól eltérő véleményét.
