Táncra perdült a választási győzelem hírére Mauricio Macri, aki Argentína elnöki tisztségét decemberben vette át. Az ünneplés visszafogott volt, pedig történelmi jelentőségű sikert ért el.
A győztesek azonban már akkor tudták: súlyos problémákat kell haladéktalanul megoldani az országban, amely valaha a világ legfejlettebb gazdaságai közé tartozott, jelenleg viszont a 60. hely környékén tanyázik.
Az utóbbi tizenkét évben – a populista baloldali vezetés időszakában – pedig egyre lejjebb csúszott, mivel a politika gátlástalanul beavatkozott a piaci mechanizmusokba. A sorozatos ballépések következményeként óriásira duzzadt a költségvetési hiány, amelyet inflációgerjesztéssel próbáltak visszavágni, miközben korlátozták a nemzeti valuta (peso) szabad átválthatóságát, nehogy elmenekülhessen az ottrekedt tőke.
A gazdaság elszigetelődött, konfliktusokba bonyolódott a világgal, aminek a versenyképesség megszűnése, tőkehiány és fojtogató válság lett a vége. Az egykor virágzó ország gazdasága lassan fél évtizede stagnál, a költségvetési hiány 7 százalék, az infláció 25 százalék feletti (a második legmagasabb Latin-Amerikában), a lakosság 30 (más forrás szerint „csak” 21) százaléka szegény. Az elmúlt években folyamatosan csökkent az export, új munkahelyek nem nyíltak, és még a jegybank tartalékai is kiürültek. Derűlátó becslések szerint csak kilencéves mélyponton vannak a valutatartalékai.
A főként agrártermékeket és nyersanyagokat exportáló ország egyre inkább megszenvedi az árupiaci termékek árának jelentős csökkenését is. A Nemzetközi Valutaalap szerint 2016-ban recesszió vár az országra.
Ilyen helyzetben égető szükség van a külföld (pénzügyi) segítségére és befektetésekre. Minden jel arra utal, hogy Argentína újra a nemzetközi hitelezők segítségére szorul, jóllehet az előző elnök, Cristina Fernández de Kirchner és köre még igyekezett elhessegetni őket.
Az új vezetés nagyon nehéz helyzetben látott munkához. Macri a piacok bizalmát gyors és gyökeres változtatásokkal szerezné vissza, a gazdaságot pedig (részben) megnyitná a külföldi befektetők előtt. Első lépésben már hozzákezdtek az árak felszabadításához, 30 százalékkal leértékelték a pesót (árfolyamának jegybanki szabályozását pedig feloldották), és törölték a tőkekorlátozásokat.
Macri másik fontos célja, hogy új megállapodást köt a hitelezőkkel, akik nem fogadják el követeléseik (Buenos Aires részéről korábban javasolt) átütemezését, és bírósági úton perelik vissza a pénzüket. (Az előző elnök keselyűknek csúfolta őket, és nem akart nekik fizetni.)
A megannyi veszélyt látva az új államfő januárban elment a davosi Világgazdasági Fórumra, ahol régóta egyetlen argentin vezető sem fordult meg. Nem is várta senki őket, hiszen az országot páriaként kezelte a globális gazdaságot és a pénzügyi életet irányító elit. Macrit nem közösítették ki Davosban. Ellenkezőleg, rengeteg kétoldalú tárgyalást folytatott.
Az üzleti világ ezzel jelezte, hogy támogatja az általa ígért változásokat, amelyektől azt reméli, hogy Argentínában véget ér a bezárkózás időszaka, és a 40 millió lakosú ország visszatér a szabadpiaci modellhez.
