2024. április 23., kedd
Oscar-díjra jelölt film

Transz-szerepek, 1926

A dán lány

The Danish Girl (2015). Rendezte: Tom Hooper. David Ebershoff regényéből a forgatókönyvet írta: Lucinda Coxon. Fényképezte: Danny Cohen. Vágó: Melanie Oliver. Zene: Alexandre Desplat. Díszlet: Eve Stewart. Kosztüm: Paco Delgado. A főbb szerepekben: Eddie Redmayne, Alicia Vikander, Ben Whishaw, Matthias Shoenaerts.

Egy estélyen Einar Wegener poénból nőnek öltözve jelenik meg felesége oldalán, saját kuzinjának, Lilinek adva ki magát és váratlan affér alakul ki közte és egy Henrik nevű férfi között. „Tudta, hogy te vagy?” – kérdi tőle az asszony másnap. „Nem ilyen egyszerű” – feleli a férj.

A jelenetet mozgató fogaskerekeknek a lebukáshoz semmi köze – a lebukás nem is problematizálódik A dán lány két órája alatt. Ahogy sok más sem.

Einar Wegener (Eddie Redmayne) és felesége, Gerda (Alicia Vikander) művészházaspár. A férfi mérsékelten sikeres tájképfestő, a nő pedig… nos, a témáját keresi. A véletlenek és a megérzések folytán meg is találja – nőnek öltözteti férjét és vásznai elindulnak a világhírnév felé. A kedves, erotikától sem mentes játék azonban nem várt fordulatot vesz: az alkalmi nemváltás felébreszti Einar eltemetett és elfojtott énjét, Lilit, aki egyre több helyet követel magának a világban a pszichiáterek konzervativizmusa és a feleség könnyei ellenére is.

Genderingadozás és elektrosokkok, művészet, illúzió, valóság, az identitás lehetetlensége egy megkövült erkölcsű világban, egy házasság megbonthatatlansága. Transz-szerepek, 1926.

A transszexualitás mélyelemzése viszonylag újkeletű téma a hetedik művészetben. A hetvenes-nyolcvanas években még thrillerek riasztó kliséjeként működő elem a kilencvenes években (főleg Almodovar, de az amerikai komédiapiac tevékenysége folytán is) vígjátékok többé vagy kevésbé értelmes alakjaiban reinkarnálódott, de csak a közelmúltban vállalkoznak rá többen, hogy a mainstream film fogásait felhasználva a külsődleges jegyek felől az identitás felé fordítsák a néző tekintetét. Kivételt talán Fassbinder ’78-as mozija, az Amikor tizenhárom újhold van egy évben képez. Xavier Dolan Mindörökké Lawrence-e vagy Francois Ozon tavalyi alkotása, Az új barátnő, akárcsak a jelen cikkben tárgyalt A dán lány, természetesen egyedi eseteket dolgoz fel – és ez így van jól, hiszen valószínűleg nincs két egyforma történet az önmagukat nőként definiáló férfiak életrajzai között.

Ugyanakkor Tom Hooper, A nyomorultak és A király beszéde rendezőjének filmje nem csupán a legkommerszebb a témában, hanem a legmegúszósabb is, főképp annak tekintetében, hogy hol keresi konfliktusának forrását (lásd a lebukás fent említett, igencsak valószerű problematikáját). A film erőssége a tökéletes díszlet és a ragyogó korhű kosztümök, a barokkos pamacs, a jól eltalált hátterek, amit Danny Cohen kamerája még inkább kiemel (szerintünk a kosztüm is, a díszlet is esélyes a díjra). A dán lány azonban pont a régmúlt csillámporának és a Disney-sen mesés vizualitásnak köszönhetően távol tartja a történetet a mától, azt mondva ki szinte suttogva, hogy mindazok a körülmények, amelyek egy efféle identitásában meghasonult férfit vagy nőt fojtogatnak, a Zeitgeist termékei (a társadalom egy random melegverést leszámítva alig vesz részt a történet szövésében; Einar/Lili főellenségei az orvosok, vagy még inkább az orvostudomány fejletlensége).

E filmet látva tehát könnyű azt hinni, hogy Einar/Lili története legfeljebb áttételes hatással van a mára, hogy ma már másképp áll a transzneműek szénája és hogy ma egy transzszexuálisnak jóval egyszerűbb az élete. Ami így is van, ha akad a kispárnájában körülbelül harmincezer eurónyi feleslege az operációkra és egy elfogadó környezete, amely nem fordít neki hátat.

A klasszikus Oscar-erények közé tartozik a pátoszt ügyesen elkerülő, de szenvedélyesen működő színészi munka, és ebben itt nincs hiány – Vikander is pontosan dolgozik, ám a babért egyértelműen Eddie Redmayne aratja le, aki nagy valószínűséggel csak azért nem kap majd szobrocskát ezért a soknemű alakításért, mert tavaly már learatta a babérokat Stephen Hawking megformálásáért. Azt azonban e filmmel is kétségtelenné teszi, hogy ifjú kora ellenére az egyik legütősebb színész Hollywoodban.