Az évek múlnak, a fájdalom nem enyhül

A történelmet nem a sors, hanem a felelősség leckéi jelentik – közölte Csúrogon, az 1942-es razzia áldozatainak emléket állító megemlékezésen tegnap Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke. Mint aláhúzta, egyetlen „bűnük” volt azoknak, akiket 74 esztendeje itt lemészároltak: „nem megfelelő” névvel jöttek a világra. A Topalov-raktárban kialakított múzeumban szervezett főhajtáson a gyászmisét követően a házelnök hangsúlyozta, hogy ma csupán hallgathatunk és szégyenkezhetünk a történtek miatt, feltéve magunknak a kérdést, milyen messzire képes az ember elmenni. A gonosztevőknek mindig van nevük, tette hozzá, s fontos, hogy mára eljutottunk eddig a felismerésig. Emlékeztetett arra a megbékélési folyamatra, melynek eredményeképp 2013-ban a szerb és a magyar köztársasági elnök közös főhajtással emlékezett az 1942-es razziának és az 1944-45-ös megtorlásoknak az áldozataira, s melynek további folyományaként a szerb kormány egy határozattal eltörölte a kollektív bűnösségre vonatkozó világháború utáni kommunista rendeletet. Pásztor szerint a 2013-ban megtartott közös kommemoráció egy olyan megemlékezést jelent, melyre nem volt másik példa az elmúlt hét évtizedben a kelet-európai térségben. Beszédében hangsúlyozta, hogy minden egyes áldozat vezetéknevére és nevére emlékeznünk kell, de azokra a más nemzetiségű szomszédokra és falubeliekre is, akik a nehéz idők ellenére sem tétováztak, s kiálltak tragikus sorsú társaik mellett. Pásztor szerint az emlékezés egy fontos üzenettel bír: új lapot kell nyitni a két nép kapcsolatában úgy, hogy az együvé tartozást a jövőben semmi se vonhassa kétségbe.

Néhány évvel ezelőttig még elképzelhetetlennek számított az, hogy szerbek és magyarok együtt emlékezzenek a ’42-es és ’44-45-ös áldozatokra, hosszú utat kellett megtenni annak érdekében, hogy ma ez teljesen normálisnak, természetesnek számítson – fogalmazott Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete. A történelmi megbékélés lehetővé tette, mondta, hogy végre mindkét nemzet kilépjen a tragikus múlt árnyékából, és egy másmilyen jövő építésébe kezdjen. Jó úton haladunk, jegyezte meg a nagykövet. Megállapította, hogy Szerbia és Magyarország között ma olyan jók a kapcsolatok, hogy azokat szinte lehetetlen lenne megzavarni. Emlékeztette az egybegyűlteket a magyar állam hivatalos álláspontjára, mely szerint mélységesen elítéli a razziát és az azt követő megtorlásokat is.

Miroslav Vasin tartományi kormányfőhelyettes kijelentette: bár az évek múlnak a csúrogi történések óta, a fájdalom nem enyhül. Ennek ellenére, az elmúlt időszak jelentős bátorítást jelentett mindenki számára, aki szemtanúja volt a tragédiának, vagy hozzátartozóit érintették a történtek. Köszönetet mondott Pásztor Istvánnak, a vajdasági parlament elnökének, amiért akkora odaadással dolgozott mindvégig azon, hogy a méltó megemlékezések valósággá váljanak. Mint mondta, emberileg és a képviselőház elnökeként is eleget tett minden elvárásnak. Vasin azt mondta, fontos volt eljutni a felismerésig: a gonosztevő kéznek nincsen nemzetisége. Évekkel ezelőtt még különbséget tettünk egymás áldozatai között, a hibás pedig mindenért a másik fél volt. Nagy eredmény, hogy ma már nem ilyen képet látunk, értékelte a kormányfőhelyettes.

Teleki Júlia helytörténet-kutató a ma élők feladatának nevezte megőrizni az áldozatok és történtek emlékezetét, Jasmina Jurišin, a Razzia 1942 Emléktársaság titkára pedig úgy fogalmazott, hogy az emberéletek nem mérhetők számokban, minden egyes kioltott élet túl soknak számít. Abban a tudatban kell folytatni az életet: soha sem számít majd egyetlen egy ok sem olyan meggyőzőnek, hogy lehetővé tenné hasonló eset megismétlődését az előttünk álló időkben, tette hozzá.

A kommemoráció során Pásztor István parlamenti elnök és Milan Radomir, a Razzia 1942 elnöke helyezték el koszorúikat a Topalov-raktár emlékmúzeumában.