2024. március 29., péntek

Áthidalják az óceánokat

Sok dicsérő szó hangzott el a napokban a Csendes-óceáni Partnerségről (TPP), amelyet öt év tárgyalás után októberben kötött a világkereskedelem negyven százalékát ellenőrző 12 ország. (Ausztrália, Brunei, Chile, Egyesült Államok, Japán, Kanada, Malajzia, Mexikó, Peru, Szingapúr, Új-Zéland és Vietnam.). A TPP húsznál is több részterületet érint, kezdve az internetes kereskedelemtől a gyógyszeriparon át a mezőgazdaságig. Ezenkívül jelentősen csökkentené a vámokat, sőt közös környezetvédelmi és munkaügyi előírásokat is tartalmaz.

Az Egyesült Államok kezdeményezésére aláírt megállapodás kulcsfontosságú, mivel meghatározza a nemzetközi kereskedelem új szabályrendszerét. Egyik fontos célja pedig – a gazdasági és geostratégiai előnyök kihasználása mellett – Kína befolyásának csökkentése a kelet-ázsiai és a csendes-óceáni térségben. Ha a TPP életbe lép, akár két százalékkal is visszaeshet Kína éves GDP-je.

Washington alighanem arra is fel szeretné használni a partnerséget, hogy növelje befolyását és erőteljesebben érvényesítse érdekeit a csendes-óceáni régióban. Hasonló paktumot – (szabad) kereskedelmi és beruházási egyezményt (TTIP) – készít elő az EU-val is, amely az Atlanti-óceánon ívelne át.

Az ilyen lépésekkel szemben azonban egyre erősebb az ellenállás. A kétkedők ugyanis vitatják a nagy ívű kereskedelmi-gazdasági partnerségek valódi előnyeit. Az aláíróknak és az arra készülőknek pedig felróják, hogy döntésükkel az amerikai nagyvállalatokat hozzák helyzeti előnybe a többiekkel szemben.

A TPP egyelőre csak papíron létezik; csak akkor kezd működni, ha mind a 12 résztvevő ország törvényhozása megszavazza, törvénybe iktatja. Az USA-ban azonban máris nem várt bonyodalmak és belpolitikai viták alakultak ki miatta.

Az elégedetlenkedők azt állítják a TPP-ről, hogy elsősorban a nagyvállalatok és a kormányok érdekeit szolgálja, nem a fogyasztókét. Pedig eredetileg ez volt a szerződés melletti nyilvános érvelés egyik legfontosabb eleme. A bírálók szerint a demokrácia csorbul, amikor a cégek érdekei elsőbbséget élvezhetnek az államokéval.

Egyre több kritika éri a még csak készülő, és angol rövidítéssel TTIP-ként ismert másik nagy szerződést is, amely az USA és az EU közötti, vagyis a transzatlanti kereskedelmet öntené új formába. Ha megkötik, a világ legnagyobb szabad kereskedelmi övezete jön létre.

Berlinben nemrég csaknem negyedmillióan tüntettek a formálódó szerződés ellen, amelyet szinte teljes hírzárlat mellett készítenek elő. Ekkora tömeget megmozgató demonstrációra legutóbb 2003-ban volt példa Németországban. Akkor az USA és a szövetségesei által végrehajtott iraki katonai beavatkozás ellentiltakozva vonultak utcára a tömegek.

A TTIP-t ellenzők elsősorban azt kifogásolták Berlinben, hogy a 2013 júliusa óta zajló tárgyalások titkossága miatt a lakosság szinte semmit sem tud a készülő megállapodásról. A fogyasztóknak így fogalmuk sincs arról, hogy mire készüljenek, jóllehet állítólag épp az ő érdekükben egyezkednek.

A kezdeményezés ellen békés nemzetközi tiltakozó mozgalom is indult. Ennek részeként eddig már csaknem 3,4 millióan jelezték írásban is, hogy elfogadhatatlannak és helytelennek tartják a TTIP-t.