2021. január 22., péntek

Volt egyszer egy Újvidék 120.

Egy év múltán

Újvidék 1945 októberében, pontosabban október 23-án, „felszabadulása” első évfordulójának megünneplésére készült. Már az évfordulót megelőző napon, a város is, és az újságok is, a nap jelentőségének tudatosításán ügyködtek. Az újságcikkek írói arról értekeztek, hogy mi volt az, ami az 1918-as felszabadulást és az 1944. október 23-át megkülönböztette egymástól. Ez az 1944-es felszabadulás a hivatalos álláspont szerint nemcsak puszta „nemzeti szabadságot” hozott, hanem a „dolgozó seregek” felszabadulását is, a fasiszta rémuralom alóli felszabaduláson kívül. Az új hatalom hivatalos álláspontja szerint az 1944-es felszabaduláskor egy „új világ, új szellem, új emberek győzedelmeskedtek”. Ezek az új emberek négy évig harcoltak azért, hogy felszabadítsák az országot, hogy egy új demokratikus országot teremtsenek, amelynek jellemzői a „népuralom, a szabadságjogok, a testvériség és egyenlőség” új világát jelentették Újvidéken is. Mindezért a jelentős dátum előtti napokban már fellobogózták a várost, a házakra csillagos lobogókat tűztek ki.

Az ünnep előtti csend arra volt jó, hogy a város lakossága arról is meggyőződjön, hogy az egy évvel előbbi ígéretek valóra váltak, hogy az újjáépítés lendületesen folyik, hogy a „demokrácia jelszava nem csupán jelszó, hanem tartalommal” teli kifejezés, amely a város minden lakosa számára egyforma jelentőségű lett. Így az újvidéki magyarok számára is. „A magyarság soha ilyen szabadságban nem élt és ilyen szabadságjogokat nem élvezett”. A magyar munkásoknak sohasem volt ilyen védelmük, a kultúra terén is szabadon fejlődhetett, előadásokat tarthatott, lapja, könyvei jelentek meg és volt színháza is. Olyan kultúrtermek nyíltak meg számára, amelyben a „régi Jugoszláviában, magyarul még suttogni sem lehetett”. Történelme folyamán a magyarság soha ekkora szabadsággal nem rendelkezett, állapította meg a cikk írója. Ezért október 23-a, Újvidék felszabadulásának napja, a város magyar lakosságának ünnepe is volt, mert joga volt az „ünnepre”. Ezért élnie kellett azzal a jogával, hogy részt vegyen abban a fáklyás menetben is, amellyel Újvidék a fasiszta uralom alóli felszabadulását ünnepelte. Az ünnep napján Újvidék lakossága szervezetten és tömegesen vonult a Vörös Hadsereg bulvárján a Szabadság térre, ahol a díszemelvényről Tito marsall kiküldöttjeként Koča Popović altábornagy, a Jugoszláv Hadsereg vezérkari főnöke, a szövetségi parlamentet dr. Ivan Ribar, a szerbiai parlamentet dr. Siniša Stanković, a szerbiai kormányt pedig Blagoje Nešković képviselte. Képviseltették magukat a Vörös Hadsereg és a szovjet állam tisztségviselői is. Újvidék városát Alimpije Popović, a városi képviselő-testület elnöke és dr. Milan Petrović, az antifasiszta nőszervezetet pedig Stajić Milica képviselte. Az ünnep nemcsak a Szabadság téren megtartott központi ünnepségből állt, hanem azt megelőzően a Városi Nőbizottság ünnepi ülésén, amelyen az ünnepi beszédeken kívül azt is indítványozták, hogy a Mária királyné nevét viselő sugárutat ettől a naptól kezdve a Vörös Hadsereg sugárútnak, az I. Péter király nevét viselő utcát a Jugoszláv néphadsereg útnak nevezzék. A fáklyás meneten kívül „Noviszad felszabadulásának emlékünnepén” nagy katonai díszszemlét tartottak „Vajdaság népparlamentjének palotája” előtt.

Az ünnepet azonban nem ronthatták el azok a hírek sem, amelyek arról szóltak, hogy a novi sadi Kerületi Népbíróság kötél általi halálra ítélte a razziában való részvételéért Kutri József zsablyai földművest; hogy október 24-ére hirdették meg dr. Deák Leó és bűntársainak főtárgyalását, amelyen a bácskai „fasiszta tömegvérengzések” miatt ítélkeztek felettük, de nemcsak felettük, hanem Popović L. Milan fölött is, akit a „legelvetemültebb” népárulónak tartottak.

Az ünnep és az új hatalom munkagyőzelmeinek ellenére is „Dózsa György utódai”, az újvidéki magyarok, még ha bűntelenek voltak is, tudták, hogy semmi sem történik véletlenül, így a bűnösök feletti ítélkezés sem.