2024. március 29., péntek

Újra van Szabadkán opera!

Magam sem hittem volna, ha nem a saját szememmel látom. A műsorfüzetre az van rányomtatva, hogy a SZABADKAI OPERA (OPERA SUBOTICA) szeptember 12-én gálaestet rendez. Persze a dolog nem komoly, nem is vehettük komolyan. Mert ugye az opera feltételez egy énekestárulatot, egy balettegyüttest, egy szimfonikus zenekart, egy alkalmas színpadot – hogy csak a legfontosabbakat említsem. Márpedig Szabadkán ezek közül egyik sem létezik. Akkor mégis mit fed ez a fogalom, egyáltalán kinek az ötlete volt ilyesmit kitalálni? Nem tudjuk, csak sejtjük. Mindenesetre kíváncsian mentünk szombaton este a városháza tanácstermébe operát nézni.

Operának természetesen semmi nyoma sem volt: se kulisszák, se kosztümök, se zenekar, se más, ami egy igazi operára emlékeztetett volna. De azért mégsem ért bennünket csalódás, mert az operairodalom legszebb gyöngyszemeiben gyönyörködhettünk teljes másfél órán át. Méghozzá kitűnő énekesek előadásában. Szopránt énekelt Alenka Ponjavić Vojnić (Szabadkáról) és Jane Stevenson (Nagy-Britanniából), tenort énekelt John Upperton (ugyancsak Nagy-Britanniából), baritont énekelt Håkan Vramsmo (Svédországból), és zongorán kísért a norvégiai John Lidal. És ha mindehhez hozzáadjuk, hogy ezek a művészek mára már valamennyien irigylésre méltó nemzetközi karriert futottak be, akkor egyáltalán nem kell csodálkoznunk rajta, hogy a közönség talpon állva tapsolt és úgy köszönte meg a produkciójukat. Az est folyamán mintegy húsz ária, duett, tercett és kvartett hangzott el a következő operákból, illetve operettekből: Traviata, Hoffmann meséi, Tosca, Faust, Gyöngyhalászok, Don Giovanni, Carmen, Figaro házassága, Turandot, Cosi fan' tutte, Don Carlos, A varázsfuvola, A mosoly országa és A víg özvegy. A férfiak mintha egy picit több tapsot kaptak volna, mint a nők. Szerintem jogosan, mert a tenorista is, meg a baritonista is egészen kiválóan, teljes átéléssel énekeltek, míg az angliai énekesnő hangját a vájtabb fülűek olykor talán egy cseppet hamisnak találhatták, s a vibrátója is lehetne kevésbé széles. Mindannyian szabadon mozogtak, nemcsak a színpadon, hanem szinte az egész termet bejárták éneklés közben. Külön szimpátiával fogadta a közönség, hogy Alenka Ponjavić Vojnić vállalta a fellépést, sőt, a háziasszony szerepét is, noha jól láthatóan kisbabát vár. Ő is szépen énekelt, műsorvezetőként pedig igazán remek hangulatot teremtett a nézőtéren. Külön kell szólnunk a zongoristáról, aki tökéletes partnere volt mindegyik szólistának.

Tehát, ha hirtelen nem is támadt fel az egykori opera Szabadkán, a városháza zsúfolásig megtelt tanácstermének közönsége nem mindennapi zenei élményben részesült. Méghozzá ingyen! Vagy mégsem? Belépőjegyet ugyan nem kellett váltanunk, de azt nyilván senki sem várhatja el, hogy ilyen világhírű művészek olyan messziről érkezve ingyen fellépjenek. Nem is ingyen csinálták. Ez a hangverseny – nem titok – 750 000 dinárjába került a városnak. Sok? Attól függ, hogy mihez viszonyítunk. Ha egy neves rockegyüttes gázsijához mérjük, akkor kevés, ha azonban a helybeli Filharmónia szubvenciójához hasonlítjuk, akkor sok. Mert városunk szimfonikus zenekara az idei évre – ez sem titok – mindössze 300 000 dinárt fog kapni. Ezen bizony el lehet gondolkodni egy kicsit. Mindenesetre kíváncsian figyeljük, miként alakul a sorsa ennek a váratlanul felbukkant egyesületnek vagy minek.

Egykori szabadkai operát említettem fentebb. Hát volt ilyen? Volt ám! Méghozzá valamikor a múlt század ötvenes éveinek elején, amikor a városnak komplett szimfonikus zenekara volt, emellett volt szép színházépülete, abban voltak jól éneklő színészek… Talán igaz sem volt az egész.