2024. május 6., hétfő

Értékteremtő párbeszédek

A szombaton zárult 62. Kanizsai Írótábor értéke nem a látványos kiállításban vagy az új könyvekben van

Szombaton délelőtt zárult a Kanizsai Írótábor , a vajdasági szerzők, kiadók, kritikusok, irodalmárok találkozója. Az idei írótábor sok érdekességgel és értékes információkkal szolgált az irodalom iránt érdeklődőknek. A háromnapos találkozó során megemlékeztek az évfordulós művészekről, Ács Józsefről, Sziveri Jánosról, Herczeg Ferencről, valamint bemutatták a nyolcvanéves Híd folyóirat különkiadását, megismerkedhettünk Sinkovits Péter és Szögi Csaba idén megjelent műveivel, sőt az írótáborban mutatták be először Böndör Pál legújabb regényét is, mely a Forum kiadó 2013-as meghívásos regénypályázatának nyertes műve.

Kávéházi hangulatban az irodalomról: Szögi Csaba, Sinkovits Péter és Beszédes István

Kávéházi hangulatban az irodalomról: Szögi Csaba, Sinkovits Péter és Beszédes István

Emellett az idén is helyet kaptak a fiatalok, a Híd Kör tagjai, és az elsőkötetes szerzők is bemutatkoztak. Az idén Antalovics Péter, Benedek Miklós, Lennert Móger Tímea és Kiss Tamás köteteivel ismerkedhetett meg a közönség az utcán megrendezett író-olvasó találkozón, melyet ezúttal az Ozoray Árpád utcában tartottak meg. Az esős idő ellenére sokan kíváncsiak voltak az ifjú tehetségek bemutatkozására, színes esernyők alatt hallgatták meg az egyórás beszélgetést. Ezt követően pedig az Art Caféban vendégeskedett Oravecz Imre Kossuth-díjas író, akivel dr. Bányai János beszélgetett.

Az író műveinek számbavétele mellett disszidálásának körülményeiről, s azok hatásairól halhattuk az írót, akinek visszatérő témája az elvándorlás, de regényeiben a tárgyi pontosságra való törekvés kapcsán olyan részleteket is hallhattunk, hogy milyen dokumentumok után tud kutatni az ember Magyarországon és az Egyesült Államokban, milyen módszerrel bányászták a kőolajat, s arra is választ kaptunk, hogyan tanít egy magyar költő kaliforniai egyetemistáknak angol írást. Az írótábor gazdag programot kínált a résztvevőknek, ám az összejövetel igazi értéke nem a látványos kiállításban, s még csak nem is a nyomdából kikerült, vizuálisan is esztétikai élményt nyújtó új könyvek, hanem a tábor során kialakult beszélgetések. Akár kötött formában, amikor a hol tartasz?/hol tartunk? kérdésre keresték a válaszokat, s véleménycsere folyt arról, hogy vajon milyen ma a magyartanárok és a gyerekek kapcsolata az irodalommal, vagy vajon a média kulturális rovataiban milyen tartalmat kínálnak, van-e igény és megjelenési lehetőség a kritikai vélemény kifejtésére. Ugyanúgy fontos megállapítások születtek a Szociográfiai Műhelyben is, ahol az irodalmi szociográfia hiányát, annak fontosságát és a műfaj felélesztésére irányuló lépéseket taglalták. Az idősebb generációk mellett pedig a fiatal nemzedékek is elmondhatták véleményüket, de a programba beiktatott beszélgetések mellett ki kell emelni a szünetekben, az ebédidőben folytatott eszmecseréket is, amelyek során kötetlen, kávéházi hangulatú irodalmi beszélgetések alakultak ki. Dr. Bányai János csütörtöki megnyitóbeszédében éppen az irodalomról folytatott párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, amelytől kezdve értékteremtő életét élheti az irodalom.