Kapcsolódó kommentárunk

Ki-ki a saját kuckójába húzódva néz filmet

Mihályi Katalin

2014. április 7., 17:00 >> 2014. április 7., 17:37

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

HETI KÖRKÉRDÉSÜNK

Hogyan nézi leginkább a filmeket?

  • Ha tehetem, moziban: 13 (3%)

  • Általában televízióban: 158 (45%)

  • Többnyire DVD-n: 11 (3%)

  • A világhálón jutok hozzá a filmekhez: 162 (47%)

Szavazatok száma: 344.

(A www.magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján)

 

Amikor nemrégiben Budapesten vendégeskedtem egyik volt középiskolai osztálytársnőmnél, így nézett ki az esti program: barátnőm hófehér laptopján – persze fülhallgatóval – a Szulejmán legújabb epizódját nézte, amelyet a világhálón valamely szerb ingyenes film- és sorozatgyűjtő tárhelyről töltött le. Lánya a másik kanapén – szintén fülhallgatóval – ölében volt rózsaszín laptopja, és valamely, a tinik körében népszerű legújabb amerikai filmet választotta ki az esti mozizáshoz, szintén ingyenes videomegosztóról. Én pedig a tágas nappali másik sarkában a tévét bámultam, nagy élvezettel, mert az egyik csatornán rábukkantam a Fantomas visszatér című, 1965-ben készült filmre. Ha bepillanthattam volna a szomszédokhoz, feltételezem, hogy hasonló kép tárult volna a szemem elé: a házbeliek egy része a tévécsatornák, a többi családtag pedig a világháló nyújtotta – szinte végtelen – filmkínálatból csemegézett. Nagyot változott a világ, mert említett barátnőmmel középiskolás éveinkben hetente legalább egy alkalommal moziba mentünk, a négy szabadkai mozi repertoárján mindig szerepelt olyan film, amiről úgy éreztük, ezt mindenképp meg kell néznünk. Sőt, általános iskolás koromban minden vasárnap délelőtt 10 órától a kanizsai moziba jártunk a matinéra, ahol jobbnál jobb filmeket láttunk. Az újvidéki évekhez is hozzátartozott a moziba járás, majd amikor Szabadkára költöztem, akkor is igen gyakran szerepelt az esti programban a mozilátogatás. Egészen a kilencvenes évek közepéig, mert amikor a fűtőanyag-hiányos években a lepukkant moziteremben szabályosan végigvacogtam heted-nyolcadmagammal Wim Wenders Lisszaboni történet című ragyogó filmjének vetítését, meg amikor a kilencvenes évek végén tíz percet várni kellett, hogy esetleg érkezik-e egy harmadik személy, hogy a mozigépésznek érdemes legyen három nézőnek levetíteni a Túlélni Picassót című alkotást, akkor valahogy leszoktam a viszonylag rendszeres mozizásról. Azóta csak hébe-hóba nézek meg egy-egy filmet moziban, annak ellenére, hogy ma már a városban jobbak a mozizás körülményei. A legtöbb vajdasági településen azonban már jó néhány éve bezártak a mozik, úgyhogy a filmek szerelmesei csak akkor élhetik meg az óriási vásznas moziélményt, ha Újvidéken, Szabadkán, Belgrádban, Magyarországon járnak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szabadkaiak leginkább a palicsi filmfesztivál egy hete alatt járnak tömegesen filmvetítésekre, ilyenkor egy-egy este 1000–1400 személy ül a szabadtéri színpad nézőterén. A Szeged Plaza mozijában, a legmodernebb technológiával felszerelt 9 multiplex terem valamelyikében viszont mindig lehet szabadkai vagy magyarkanizsai, zentai ismerősökkel találkozni. Bár, vitán felül áll, hogy a szegedi mozizásnál óriási vonzóerő a magyar szinkron is.

Tíz éve egy olasz lakáskultúráról szóló magazinban láttam egy csodálatos lakást, és elámultam, hogy a legalább három méter hosszú könyvespolcot nem könyvek – a fotókon egyetlen kötetet sem láttam –, hanem zenei CD-k és DVD-filmek töltötték meg. Amikor nálunk is tömegesen jelentek meg az olcsó DVD-k, még Oscar-díjas alkotásokkal is, rengeteget összevásároltam, de legalább két éve egyiket sem vettem le a polcról. Sőt, a bevásárlóközpontokban is szinte alig látni, hogy valaki a DVD-filmek között válogatna. Kimentek a divatból. Nem csoda, hisz minden, amit látni érdemes, meg az is, amit nem, gyorsan felkerül a világhálóra, ingyen hozzá lehet jutni.

Hollywood is küzd ezzel, az ottani stúdiók évről évre több ezer screener DVD-t küldenek ki az Oscar, a Golden Globe és egyéb díjakat odaítélő szakembereknek. Évről évre ezek nagy számban kerülnek illetéktelen kezekbe, majd az illegális letöltő oldalakra. Többféle védőmechanizmussal kísérleteztek ennek meggátolására, de tény, hogy világszerte már az Oscar-díjátadó előtt rengetegen látják a jelölést kapott alkotásokat.

Gyerekkoromban még a Magyar Televízió egy csatornán sugározta a műsorát, és mindig este 8 órakor kezdődött a film, és a magyar családok apraja-nagyja ott ült a képernyő előtt. Ma már a kábeltévé-szolgáltatók is filmes tévécsatornák egész sorát kínálják, a nap 24 órájában lehet filmet nézni.

Egy 2013-as európai uniós felmérés szerint a művelődési, szórakozási szokásokat illetően még mindig magasan a televízió vezeti a népszerűségi listát. Ebben már rámutatnak arra, hogy a tizenévesek egyre kevesebbet ülnek a képernyő előtt. A világhálón keresik és találják meg mindazt, ami érdekli őket. Egyre inkább a múlté, hogy a család apraja-nagyja összeül esténként a tévé előtt, hanem ki-ki a saját kuckójába húzódva bámulja a saját komputerének képernyőjét, laptopját. Ezen nézik a játékfilmeket, divatos sorozatokat. Nem csoda, hogy például Budapesten már multiplex mozi ajtajára is került lakat a rossz látogatottság miatt.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége