2024. március 29., péntek

Obama melléfogott?

Ellentétes reakciót váltott ki a külföldre menekült kubaiak körében Barack Obama váratlan gesztusa, amelyet a világon másutt és mások is próbálnak megfejteni. Az amerikai elnök azzal lepte meg a világot, hogy Nelson Mandela néhai dél-afrikai elnök keddi gyászszertartásán Johannesburgban – széleskörű nemzetközi nyilvánosság előtt – kezet fogott Raúl Castro kubai vezetővel. Sőt szót is váltottak egymással, de hivatalos washingtoni közlés szerint lényegi megbeszélés a néhány másodperc alatt nem történt.

Az Egyesült Államok és a kommunista Kuba viszonya 1959 óta fagyos, ellenséges és rendkívül kiélezett. A két ország között 1961 óta diplomáciai kapcsolat sincs, sőt az USA évtizedekkel ezelőtt gazdasági embargót vezetett be a szigetország ellen. Az utóbbi bő fél évszázadban csupán egyszer fordult elő (akkor is zárt ajtók mögött, az ENSZ New York-i székházában), hogy amerikai elnök (Bill Clinton) – ugyancsak meglepetésszerűen – kezet fogott (2000-ben) kubai hivatali kollégájával (Fidel Castróval). A Fehér Ház eleinte tagadta, hogy ez megtörtént.

Obama minapi gesztusa ezért lepett meg mindenkit. Sokan elítélik az elnöki kézfogást, mások – közöttük kubai emigránsok is – örülnek neki és abban bíznak, hogy a történtek után a két ország ellenséges viszonyában javulás következhet, csillapodhat a kölcsönös bizalmatlanság.

Bár az amerikai elnök kezet nyújtott a kubai vezetőnek, a dél-afrikai gyászszertartáson mondott beszédében bírálta azokat a rezsimeket (közöttük Kubát is), amelyek nem tűrik az ellenvéleményeket. A hat külföldi felszólaló egyikeként Raúl Castro sem hagyta magát. A Nelson Mandela emlékére és tiszteletére tartott szertartáson elhangzott felszólalásában visszavágott Obamának.

Ezért egyelőre nem egyértelmű, hogy az amerikai–kubai elnöki parolázás a fagyos kétoldalú kapcsolatokban az enyhülés kezdetét jelzi-e, vagy sem. Bár Obama elnökké választása óta a két szomszédos ország között már több bizalomerősítő megállapodás is született, sokan mégis úgy vélik: a johannesburgi kézfogás nem a közeledést jelzi, hanem sokkal inkább a protokoll része lehetett.

A Castróval esett kézfogás jelentőségét ugyanakkor csökkenti, hogy Obama lekezelt a johannesburgi megemlékezésen résztvevő Robert Mugabéval is, akit elsősorban hazájában, a Dél-Afrikával szomszédos Zimbabweban tartanak elnöknek, de sok felé külföldön, különösen pedig az Egyesült Államokban, inkább diktátorként emlegetik.

Az amerikai kongresszusban többen felháborodtak, megütköztek a Johannesburgban tartott nemzeti gyászszertartáson történtek miatt, és Obama gesztusát alapos melléfogásnak minősítették. Mások még keményebben fogalmaztak. Közéjük tartozik John McCain szenátor is, aki szerint Obama elnök olyasmit művelt, mintha Hitler kezét rázta volna meg. Ileana Ros-Lehtinen republikánus képviselőnő pedig azzal vádolta meg elnökét, hogy a „véres kezű Raúl Castro diktátorral” parolázva jó hírverést csapott a kubai zsarnoknak.

A heves és sorozatos hazai politikai támadásokat a Fehár Ház nem győzi hárítani, visszaverni. Az elnök megóvásába kezdettől fogva bekapcsolódott John Kerry is. Az amerikai külügyminiszter kijelentette: a kézfogás nem volt előre tervezve, a véletlen hozta így, és politikai üzenetértéke sincs Raúl Castro uralkodó számára, akinek kommunista rendszere szerinte nem tartja be az alapvető emberi jogokat sem.