Minden egyes egészségügyi intézmény mosdójában lóg egy kisebb vagy nagyobb formátumú tájékoztató jellegű plakát arról, miként kell helyesen kezet mosni. Hol vannak azok a pontok a kézen, amelyek a legtöbb kosszal érintkeznek különböző tevékenységeink közben és a kézmosószer kézre adagolása után hogyan kell végrehajtani a kézmosást, különös figyelmet fordítva azokra a részekre, amelyek legtöbbször kimaradnak: az ujjak közötti részre, a körömágyra, a hüvelykujj „párnájára”, a tenyér árkaira. A tájékoztatóból legtöbbször megtudhatjuk azt is, hogy egy alapos kézmosásnak minimum 30 másodpercig kell tartania, és általában ennyi idő elegendő a mikrobák elpusztítására is. Természetesen csakis akkor, ha a kézmosást kézmosószerrel végezzük és a nedvességet felszárítjuk a bőrünkről.
Manapság már mindennek van világnapja, így van a kézmosásnak, sőt még a WC-nek is. Az utóbbit nemrég ünnepeltük. Ki, hogy... A megfelelő illemhely hiánya a világ lakosságának egyharmada számára nem viccet, hanem élet-halál kérdést jelent – hangsúlyozta Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára a vécévilágnap alkalmából. Mintegy 2,5 milliárd ember nem jut hozzá megfelelő illemhelyhez, és több mint 1 milliárdan a természetben végzik a dolgukat. Mindez olyan problémát jelent, amely megelőzhető járványok okozta megszámlálhatatlan halálesethez vezet.
A kézmosás a mai napig a legegyszerűbb eszköz a betegségek megelőzésére, a fertőzések továbbterjedésének megakadályozására. Mi ezt magyarok bizonyára mind tudjuk, hiszen Semmelweis Ignác egy olyan egyszerű, de nagyszerű „találmánnyal” vált híressé, mint a kézfertőtlenítés, mellyel az anyák megmentője címet érdemelte ki. Annak ellenére, hogy Semmelweis történelmet írt az orvostudományban, hazánkban a kézmosás egészségmegőrző hatásáról csak legendák élnek.
Szerbiában évek óta nem láttam szappant, törlőkendőt az egészségügyi intézmények mosdójában. Se az iskolák WC-jében. Az óvodákban is csak azért van folyékony szappan és törlőkendő, mert a szülők megveszik. Orvosnál jártamban felháborodva többször is feltettem a kérdést egészségügyi dolgozóknak, hogy miért nincs alapvető higiéniai felszerelés a mosdóban, amire mindig azt a választ kaptam, mert nincs rá pénz és ha lenne is rávaló, ellopnák. Én támogatom az ötletet! Lopják csak el. Minél többen, annál jobb. Minél több szappan fogyna, annál többen mosnának otthon is kezet és annál kevesebb beteg lenne. Tovább megyek... Az is lehet, hogy egyszer a kézmosás mindenki számára a napi rutin része lesz! Merjünk nagyokat álmodni! A fizetésemből egészségügyi járulékként levont összeget nyugodtan emelhetik egy-két plusz szappan árával, ha másként ez a kruciális problémát nem lehetne orvosolni.
Nem hinném, hogy ebből valami nagy szappanbiznisz kerekedne, hiszen legtöbben még mindig azt a középkori felfogást hangoztatjuk, hogy „a bűztől még senki sem halt meg, míg a huzattól többen is...”
Természetesen ez nem oldaná meg a szerbiai egészségügy legégetőbb problémáit, így a mind égetőbb gyógyszerhiányt se, de a mezőgazdaságban dolgozók egészségügyi biztosításának megoldatlan helyzetét sem. Kézmosással a szakorvosok, mentőszolgálatok hiányát sem tudnánk pótolni, ahogyan nem tudnánk lerövidíteni a várakozási időt sem a különböző műtétekre, amit nem ritkán hónapokban, vagy években mérhetünk. Nem tudnánk gyerekeket külföldi gyógykezelésre, műtéti beavatkozásra sem küldeni. Különböző felmérések szerint a szerbiai egészségügy helyzete inkább az afrikai országokéhoz mérhető, mint az európaiakhoz. Sajnos ezen rövid időn belül lehetetlen nagyon mozdítani. Viszont ha már gyógyításra nincs eszköz, sem pénz, sem káder, akkor legalább az egészség megőrzésére kellene odafigyelni, az egészség megőrzésének pedig egyik legfontosabb eszköze a kézmosás.
Kicsit megkésve, de mindenkinek nagyon boldog nemzetközi kézmosás és vécénapot kívánok, ünnepeljünk szappannal!
