Minden jel arra mutat, hogy az észak-vajdasági dohánytermelők kénytelenek lesznek más haszonnövényekkel foglalkozni, a Japan Tobacco International által 2006-ban megvásárolt zentai dohánygyár ugyanis jövőre nem köt szerződéseket a régióban termesztett Burley típusú dohány átvételére.
A dohánygyár illetékesei a döntésüket azzal magyarázzák, hogy ez iránt a dohányfajta iránt mind kisebb a kereslet, s a japán kézben lévő multinacionális vállalat a termelőkkel együtt hiába fáradozott a dohányfajta versenyképességének a megtartásán, gazdaságilag nem kifizetődő ennek a fajtának a feldolgozásával foglalkozni.
A dohánygyár döntése egyébként nem érte váratlanul az érintetteket, mivel már az előző idényben lecsökkentették a Burley-vel bevetett területek nagyságát, az idén pedig 130 dohánytermelővel kötöttek szerződést, akik összesen 100 hektáron termelik ezt az ipari növényt.
Példának okáért a Zenta községhez tartozó Bogarason, ahol komoly hagyománya van a dohánytermesztésnek, korábban 30-an foglalkoztak ezzel a növénnyel, mostanra viszont csupán 10-en termesztenek Burley típusú dohányt. A japán tulajdonban lévő cég egyébként kárpótolja a termesztőket. Lesznek, akik az egy évben termesztett és átadott dohányból származó átlagbevétel nagyságának megfelelő pénzösszeget kapnak kézhez, azok a termelők pedig, akiket a vállalat hitelezett, azoknak igazságos feltételeket biztosítanak a tartozások leírásához. A JTI illetékesei egyben megemlítették azt is, hogy a velük szerződésben lévő termelők a dohányon kívül más haszonnövények (kukorica, gabona, gyümölcs és konyhakerti növény) termesztésével is foglalkoznak, így nem ez az egyedüli jövedelemforrásuk, ezenkívül amennyiben továbbra is a Burley termesztéssel szándékoznak foglalkozni, az általuk termesztett dohányt más feldolgozóknak is átadhatják. A Burley-féle dohány nagy részét külföldön, az Európai Unió országaiban értékesítette a japán tulajdonban lévő cég. Sajnálatos módon az országunkban termesztett dohány képtelen volt felvenni a versenyt a más területekről érkezővel, s ezért megszűnt kifizetődő lenni.
A JTI egyébként évente növeli az általa átvett dohány mennyiségét, s az elkövetkezőkben a Virginia típusú dohány termelésébe és feldolgozásába fektet be, s működik együtt 170 dohánytermelővel. Ezenkívül tárgyalásokat folytat a Virginiát termelő területek megnöveléséről is, aminek köszönhetően jövőre 4 százalékkal növelni fogja a dohányfeldolgozás nagyságát.
Jogos a kérdés, hogy az észak-vajdasági termelők miért is nem kezdik el e dohányfajta termesztését. Sajnos ennek az oka elsősorban az, hogy amíg a Burley dohány természetes úton szárított, főként cigaretta gyártására használt dohányfajta, s mivel rendkívüli kézimunkát igényel, emiatt jellemzően elmaradott területeken foglalkoznak vele, addig a Virginiát többnyire hőbefúvásos pajtákban, forró levegővel szárítják. Termesztésük nagymértékben gépesíthető, fermentálásuk jelentős mértékű beruházást igényel, ami elmaradott régiókban rendkívüli kihívásokat állít a termelés elé. Egyébként a legtöbb kanadai és angol cigaretta 100%-os tisztaságú Virginia dohányból készül.
