2024. május 19., vasárnap

Katonákból pezsgőgyárosok

Törley József Csantavérről indult el a világsiker felé

Szilveszterkor, amikor éjfélt üt az óra, legtöbben pezsgőt bontva köszöntik az új esztendőt. Nekünk, magyaroknak erről a gyöngyöző italról rögtön a Törley név jut az eszünkbe. Ez a név pedig ezer szállal kötődik szűkebb pátriánkhoz, hiszen a család útja a világhírnév felé Csantavérről indult el. A falu nevét még előtagként is viselték, amikor Törley József megkapta a nemesi címet. Emellett a családnak egy síremléke is megtalálható Szabadkán a bajai úti temetőben. Írásunkban Törleyék történetét elevenítjük fel, amelyben felidézzük a híres termék megszületését is.

A Törley névről ma mindenkinek a pezsgő jut eszébe, de a család régen igazi katonanemzetség volt, amely számos kiváló kardforgatót adott az országnak. A család múltja egészen a XVII. századig nyúlik vissza a törökök ellen vívott visszafoglaló háborúig, amikor a Törleyek még Schmierl névre hallgattak. A háború során, 1686-ban, az egyesített keresztény hadak Lotharingiai Károly herceg fővezérlete alatt ostrom alá vették Buda várát, azért hogy visszafoglalják azt a törököktől. Az ostrom során kitüntette magát egy Schmierl nevű német lovag. Az ő leszármazottja volt egy bizonyos Schmierl Károly Ágost, aki Újvidéken volt császári és királyi szállásmester.

Károly Ágost fia János, a XVIII. század egyik legsikeresebb hadvezérének, Ernst Gideon Freiherr von Laudon tábornagynak a futára volt. Laudon többek között harcolt a hétéves háborúban és az 1787–1792-es török háborúban, Szuvorov tábornok is példaképének tekintette. Maga Schmierl János is szépen építette katonai karrierjét és egészen a tábornoki rangig vitte a hadseregben, de egy harc során járóképtelenné vált, ami katonai pályájának végét is jelentette. Ekkor levelet írt Szabadka szabad királyi város tanácsának, amelyben hősies és példás magatartásának elismeréseképpen arra kérte a tanácstagokat, hogy biztosítsanak számára állást. A sérült katona végül Küllődön kapott jegyzői állást. 1826-ban kigyulladt a háza, és a mozgásképtelen Schmierl János bennégett.

Schmierl János 1823-ban született fia, Valentin, édesapja példáját követve szintén a katonai pályát választotta. Vadászhadnagyként vett részt az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben. Az események hatására nevét Törlei Bálintra magyarosította. A névválasztás alapja, hogy az eredeti német név a schmieren, illetve a streichen szavakból származik, ami annyit jelent, mint kihúzni, törölni. A világosi fegyverletétel után, Kossuth Lajos lelkes híveként követte a forradalom vezérét Sumlába, a török emigrációba. Kossuth ezért Törlei Bálintot írásos dicsérő elismerésben részesítette. Később az Amerikai Egyesült Államokban, majd Franciaországban élt, végül hazatért, és Csantavéren telepedett le, ahol földbirtokos lett belőle. Feleségül vette bajsai Vojnits Máriát. Három fiúk és egy lányuk született: Antal, Gyula, József és Ilona. A fiúk szakítottak a családi tradícióval, és nem katonai, hanem polgári pályát választottak maguknak. A szülőfalu azonban szűkösnek bizonyult számukra, és elhagyták Csantavért.

A legkisebb fiú, József, a későbbi pezsgőgyáros, Csantavéren született 1858. január 10-én. Az ifjú Törley Grazban a kereskedelmi akadémián tanult. Itt találkozott a Teophil Roederer francia pezsgőgyárossal, aki őt francia–német levelezőként alkalmazta. Állásának köszönhetően Reimsben megismerkedhetett a pezsgőgyártás folyamatával, trükkjeivel. A megszerzett tudást Delbeck et Cie. cégnél a gyakorlatban is kipróbálhatta. Később a megszerzett ismeretekkel felvértezve önállósította magát, és Champagne fővárosában, Reimsben megalapította első pezsgőgyárát. 1880-ban egy alapbor-beszerző körútján jutott el Budafokra, melyet akkor még Promontornak, hegyfoknak neveztek, és felfedezte, hogy a hely kiváló adottságokkal rendelkezik a pezsgőgyártáshoz. Törley ezért szőlőst, présházat és egyéb épületeket vásárolt a pezsgőgyártás megkezdéséhez, majd 1882-ben ide telepítette reimsi gyárát is. Cégét 1882. augusztus 1-jén jegyezték be a budapesti cégbíróságon Törley József és Társa néven, a Péter-Pál utca 578. szám alatt. A cég francia szakemberekkel és francia gépekkel kezdte meg a termelést. Törleynek sikerült Magyarországra csábítania egyik reimsi barátját, a kiváló pezsgőmestert, Louis François is (nevét később Francois Lajosra magyarosította), aki a gyártást felügyelte, és betanította a munkásokat a legkorszerűbb francia pezsgőgyártási módszerekre. Louis Françoist 1886-ban öccse, César is követte, és a francia szakemberek még abban az évben kiváltak a cégből. Franczia Pezsgőgyár François Louis & Tsa néven saját üzemet alapítottak. Az új cég egy ideig nagy konkurenciát jelentett Törley számára, de helyzetét nem tudta megingatni.

A cég gyors felvirágzása és a termék világhírűvé válása Törley József kiváló üzleti érzékének volt köszönhető. 1890-ben a gyár a mai helyére, az Anna utcába költözött, ahol Törley egy 20 ezer négyzetméteres pincét alakított ki, üzemét pedig a legmodernebb gépekkel szerelte fel. Elsőként alkalmazta az országban a fagyasztásos seprőtelenítést. A költözés évében 300 ezer palackot gyártottak évente, tizenöt évvel később, 1905-ben az évi termelés egymillió palackot tett ki, amivel a Monarchia legnagyobb pezsgőgyárává váltak. A sikerhez nagyban hozzájárult az is, hogy Törley az országban elsőkén ismerte fel a reklám piacbefolyásoló szerepét. A gyors és biztonságosabb áruszállításhoz elsőként vásárolt teherautót és alapító tagja lett a Királyi Magyar Automobil Clubnak is. Az első teherautó, amelyet Franciaországban vásárolt, ékes példája, hogy Törley hogyan ragadott meg minden alkalmat, hogy termékeit reklámozza. A járművet ugyanis nem vonaton hozta be az országba, hanem egyszerűen hazavezették a francia gyárból, az oldalán egy hatalmas Törley felirattal. Így szelték át az öreg kontinenst egészen Magyarországig, miközben amerre járt, mindenki láthatta a pezsgőgyár logóját. A gyár egyébként külföldre is szállított, nemcsak Európa országaiba, hanem a tengeren túlra, az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába és Ausztráliába is. Termékeivel többek között 1885-ben elnyerte a budapesti Országos Általános Kiállítás aranyérmét, 1893-ban pedig az Országos Iparegyesület aranyérmét. Az 1896-os millenniumi kiállítás egyik nevezetes látványossága pedig éppen a Törley-pavilon volt.

Törley Bálint, Törley Ilona és Törley Gyula nyughelye Szabadkán (Fotó: Patyi Szilárd)

Törley Bálint, Törley Ilona és Törley Gyula nyughelye Szabadkán (Fotó: Patyi Szilárd)

Törley üzleti sikerei a társadalmi életben is meghozták eredményeit. 1896. április 1-jén csantavéri előnévvel nemességet kapott I. Ferenc József magyar királytól (és ettől kezdve használhattak vezetéknevükben y-t az i helyett). A millenniumi kiállítás után pedig a Császári és Királyi Udvari Szállító címet is magáénak mondhatta. Felesége, Sacelláry Irén révén nagy vagyonra tett szert. A pezsgőgyáros elképesztő gazdagságát mi sem bizonyítja jobban, mint az 1890 és 1904 között Budafokon épült díszes neogótikus Törley-kastély, amelyet Ray Rezső Vilmos tervezett, Törley József házi építésze. A mesebeli vagyonból azonban Törley József igen bőkezűen jótékonykodott is. Több alapítványt hozott létre, egyet külön  a félárvák, egyet pedig külön azok részére, akik mindkét szülőjüket elvesztették. Egy alapítvánnyal a tehetséges szegény gyermekek tanulását támogatta. Emellett a művészetek nagy mecénása volt. Többek között hatalmas összegeket fizetett be a Nemzeti Színház és az Operaház nyugdíjpénztárába.

A gyár 1907-ben ünnepelte alapításának 25. évfordulóját, amelyet nagy pompával ünnepeltek meg. Az alapító azonban az eseményt nem sokkal élte túl, ugyanis még az év július 28-án Belgiumban, oostendei nyaralása közben, vakbélgyulladás-perforáció következtében negyvenkilenc évesen váratlanul meghalt. A családi kriptájába temették el a Kerepesi temetőbe. Felesége azonban egy monumentális emlékművet kívánt emeltetni férjének. A hatalmas mauzóleumot Ray Rezső Vilmos tervezte szecessziós stílusban. A munkálatokat 1908-ban kezdték meg, és az építmény 1909-re készült el. A kőanyag és a kőfaragó mesterek Olaszországból érkeztek. A munkálatok teljes összege harmincezer aranykoronába került. A halálozása után fölvett leltárban a teljes Törley-vagyon kettő és félmillió aranykorona volt. És mi lett a gyárral? Törley József utód nélkül halt meg. A vállalkozást bátyjai és unokaöccsei működtették tovább, sikeresen.

Törley Bálint, Törley Ilona és Törley Gyula sírfelirata a bajai úti temetőben (Fotó: Patyi Szilárd)

Törley Bálint, Törley Ilona és Törley Gyula sírfelirata a bajai úti temetőben (Fotó: Patyi Szilárd)

Törley József emlékét mauzóleum őrzi, de tanúskodik egy síremlék Szabadkán is a Törley családról. A bajai úti temetőben áll egy sír egy oszloppal, amelyen három nevet találunk. Az egyik Törley Bálinté, József apjáé. A név alatt a következő szöveget találjuk:

„Az 1848/9-iki honvédvadász hadnagy

meghalt 1900. május 29-én

77 éves korában”

Törley Bálint neve alatt találjuk Németh Mátyásné nevét, aki Törley Ilonaként született, tehát ő József lánytestvére. A felirat szerint Ilona 1891 augusztus 22-én halt meg, mindösszesen harminckét éves korában. Legalul pedig csantavéri Törley Gyula nevét találjuk, József bátyjáét, aki felirat szerint nyolcvan éves korában halt meg 1935. november 12-én. Tegyük hozzá, hogy Törley Gyula a Vojnich családtól megvásárolta zobnaticai birtokukat, ahol kastélyt építettet. Így Topolyán gyakran megfordultak a Törleyek, köztük a neves pezsgőgyáros is. Törley Gyula Trianon után is Bácskában maradt. Fia, Bálint a kisebbségi sorba szorult délvidéki magyarság közéletének jeles személye volt. Nagy szerepet vállalt az Országos Magyar Párt szervezésében. Ott volt a párt 1922-es zentai megalakulásánál is. Törley Bálint 1940-ben halt meg.