Amikor a múlt század kilencvenes évek elején elkezdődött az ország, és vele együtt a gazdaság szétesése, sok munka nélkül maradt bánáti munkás vágott bele a kertészetbe. Egy kis földdel, sokszor az udvarban felállított fóliasátorral. Aztán néhány év alatt a melegágy nagyobbodott, a lakóház pedig felújult. Látható volt a gyarapodás.
Hadd jegyezzük meg, hogy ez a folyamat elsősorban és szinte kizárólag a nagybecskereki magyarlakta falvakra, mindenek előtt Szentmihályra, Muzslyára és Lukácsfalvára volt jellemző. A többségi nemzethez tartozó, munka nélkül maradottak egy része úgyszintén megjelent a nagybecskereki piacon, de ők nem zöldségfélével, hanem Magyarországról származó vagy egyéb árúval kereskedtek. Az utóbbiak közül is volt, aki egy összecsukható kisasztallal és néhány konzervvel kezdte, mára pedig három-négy piaci asztalt bérel.
Ez a szereposztás a nagybecskereki piacon megmaradt a mai napig. Csakhogy, míg a „magyar” áru újra kelendővé vált, addig egyre fogynak azok, akik a saját termékükre keresnek vevőt. A viszonteladók száma pedig gyarapodik. Mindenki maga módján küzd a megélhetéséért.
A laikus pedig akár azt gondolhatja, hogy a nagy forróság által megnövelt locsolási költség ilyenkor a legnagyobb gondja a kertészeknek. Pedig nem.
Az ezer lakosú Szentmihályon élőknek a 65-70 százaléka ma is kertészettel foglalkozik. Nagybecskerek közelségének, no meg a szorgalmas helybélieknek köszönve a Béga-menti város zöldségpiacának, de az egész környéknek is az egyik legnagyobb ellátói. De a helyzet kezd változni. Az utóbbi egy-két évben ugyanis a falu 45 lakosa szegődött el a német Draekslmaier nagybecskereki üzemébe, hogy 300-400 eurós havi fizetésért, futószalag mellett, az autóiparban használatos elektronikus berendezéseket szereljen. Persze errefelé is vannak (főleg fiatal) családok, akik a magyar állampolgárság megszerzése után Nyugat-Európa valamelyik országába költöztek.
-Ha ez így folytatódik, akkor a kertészek száma a faluban rövidesen megfeleződik. A válság elsősorban a kisebb termelőket érinti súlyosabban. A legnagyobb gond pedig az, hogy a termelési költségeket a termény ára nem bírja követni. Igaz, hogy növekedett a terméshozam (elsősorban a minőséges vetőmagoknak köszönve) de annak megvan az ára is. Amit kilenc évvel ezelőtt még 90 német márkáért vettem azért most 178 eurót kell fizetni. Közben drasztikusan emelkedett a műtrágya ára is, mondja Bálint János szentmihályi kertész, a nagybecskereki cukorgyár egykori dolgozója (aki 1997-ben maradt munka nélkül) és most családi vállalkozásként vezeti a kertészetét.
Lukácsfalvát eddig úgy emlegettük, mint a kertészek és a halászok faluját. A vidék egyik legrégibb falujában (Lukács Lázár örmény nagykereskedő telepített ide Szeged környéki magyarokat 230 évvel ezelőtt) kezdetben dohányt termesztettek később áttértek a konyhakertészetre. Mással nem is foglalkozhatnak, hiszen a vizekkel övezett falu határában szinte alig van termőföld.
Nem véletlen, hogy a környéken itt szervezték meg először a Paradicsomnapot. Az idén is nagy mennyiségben termett, mégis megtörténhet, hogy az idén elmarad a paradicsom ünnepe. Becslések szerint ugyanis ma a faluban élőknek már csak a tíz százaléka foglalkozik kertészettel. A harmincöt éves hagyománnyal rendelkező Bakosék gazdasága a legnagyobbak között van. Két generáció dolgozik (hatan a családból) a fóliasátrakban és a földeken, emellett tíz idénymunkást alkalmaznak. Mint hallottuk, már napszámost sem lehet találni a faluban. Pedig minden pénteken fizetnek.
-Az egyik legnagyobb gond a politikai bizonytalanság, meg az, hogy a munka ebben az országban nincs megbecsülve. Az emberek kedvüket vesztik, és inkább külföldre mennek, ahol könnyebben megkereshetik, azt, amiért itthon keményen meg kell dolgozni. Lukácsfalván 2001-ben körülbelül négyhektárnyi fóliasátor volt, harminc ember tulajdonában, az év végéig szerintem nem lesz meg a 2,5 hektár, az is pár emberé. Ugyanakkor elmúlt az idő, amikor, ha nem volt munkánk, akkor kertészetbe fogtunk. Ma ez komolyabb hozzáállást követel. Gyorsan változik minden, a kertészet is. Talán gyorsabban, mint ahogy azt mi követni tudjuk, mondja Bakos Ervin.
Régebben a bánáti kertész vetélytársat látott a hasonló foglalkozású szomszédban. Ma már nem. Bakos Katica mondja, hogy könnyebb lenne a termények értékesítése is, ha többen kertészkednének, mert a nagyobb mennyiséget könnyebben elvinnék a faluból
Közben a világ bármelyik részéből is megjelenhet a konkurencia. És meg is jelenik: lásd a török paradicsom, a kínai fokhagyma vagy akár a brazil bab. A bánáti kertészeknek fel kell venni a versenyt az egész világgal. Ezért is szövetkeztek és öt évvel ezelőtt Muzslyán megalakították a Császárkertet, amely segít a termékek értékesítésében.
