Faluhelyen még előfordul, no de városokban, és azoknál a családoknál falun és városon egyaránt, amelyek a nagy bevásárlóközpontokban vásárolnak hetente egyszer, hol van már az az idő, mikor a gondos gazdaasszony végigjárta rendre a baromfiólakat, hogy még azon melegében kiszedje a frissen tojt tojásokat a szorgos tyúkanyók alól.
A minden napra egy tojás jól ismert mondása ugyanis nemcsak a tyúkokra vonatkozik, hanem a fogyasztókra is. A tojás az egyik legegészségesebb, és legkedveltebb élelmiszer, még akkor is, ha időnként egyes „okostojások” ennek az ellenkezőjét hirdetik, és „tudományos alapon” megkísérlik a tojás rossz hírét kelteni. A hiteles álláspont szerint, az anyatejet követően a legteljesebb, mással nem pótolható fehérjéket tartalmaz, és zsírjai, ásványi anyagai is nélkülözhetetlenek az emberi szervezet számára. A „vádlottak padjára” ültetett tojás, tehát állja a sarat, és eddig még mindig győztesen kerül ki a körülötte kavargó érdekharcokból.
Az ördög azonban sohasem alszik, mostanában mintha újabb viharfelhők gyülekeznének tojás felett, vészesen közeleg ugyanis a dátum, 2012 januárja, amikor lejár az Európai Unió által kitűzött határidő, és a tojást tojó tyúkokat modern tartási technológiával lehet majd csak nevelni. Ez ugyan a szerbiai tojásfarmokat egyelőre még nem érinti, ám tapasztalatból tudhatjuk, hogy amit az EU mezőgazdaságát vezető nyakkendős urak eldöntenek jól megfontolt érdekből, az előbb-utóbb Szerbiában is gyökeret ver.
A baromfiudvar reneszánsza
A tyúkoknak mindenesetre nincs okuk az aggodalomra. Az uniós rendelet valójában a baromfiudvar reneszánszát jelenti. Első hallásra furcsamód, az új rendelet, a régi jól bevált módszerekhez való visszatérést jelenti. Szabadban, tágas baromfiudvarokon kapirgálhatnak majd ezután ismét a csirkék és tyúkok, és nemcsak a maguk örömére, ezután ugyanis (a csirkéket és a tyúkokat megillető) jog szerint is jár nekik ez a bánásmód. Az iróniát félretéve a baromfiknak az új rendelet szerint ki kell kerülniük a kicsiny, zsúfolt ketrecekből, melyekben állatkínzás volt nevelni e kis jószágokat. Emellett szabványosított, nagyobb ketreceket kell kapniuk.
Ez azonban nem mehet végbe az egyik napról a másikra. Az EU közel négymilliós tyúkállománya nem lesz egykönnyen áttelepíthető ilyen kényelmi körülmények közé. Az átállás ugyanis rengeteg pénzbe kerül, és itt sok millió eurós nagyságrendekre gondolhatunk. A Magyar Tojásszövetség adatai szerint a magyar tojástermelőknek legalább 30 százaléka nem képes eleget tenni a szigorú követelményeknek, és az Európai Unió országaiban is gondot okoz legalább a termelők 25 százalékának. A nagyobb terület és a ketreccsere pénzigényes, a magyar tyúkoknak jelenleg csak alig 15 százaléka „élvez" ilyen körülményeket.
Előfordulhat tehát, hogy emiatt Magyarország, amely korábban teljesen önellátó volt tojásból, a jövőben egyre nagyobb mennyiségű tojásimportra szorul.
Így már azt is érthetjük, hogy a fenti rendeletet és a többi, nehezen teljesíthető szigorú szabványokat megkövetelő nyakkendős urak az EU nyugati feléből, nemcsak a tyúkok jóléti állapota miatt aggódhattak, amikor meghozták ezt a döntést. A nyugati tojástermelőkre is gondolhattak egy kicsinykét, hátha fellendíthetnék az üzletüket, ők ugyanis sokkal könnyebben alkalmazkodnak a szigorú feltételekhez, mint a nagyobb ketreceket kapó tyúkok. Mindenesetre nem bánják, legalábbis azok nem, akiket nem fognak lemészárolni a rendeletet beteljesíteni nem tudó tyúktartó gazdák.
No, de mi a helyzet a tojással, azt is szabványosítják?
Az olcsó tojásnak van sárgája?
A fogyasztóknak nem kell tojáshiánytól félni, hiszen túltermelés van belőle egész Európában. Persze, hogy a jövő szigorú trendje mit hoz, nem tudhatjuk. Túl sok is van a tojásból. Óriási mennyiségben zúdítják ránk az olcsó tojást. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségű a tojás. Ezt pedig nagymértékben függ attól, hogy milyen táplálékon nevelkedik a tojást tojó baromfi. Magyarországon a Magyar Baromfi védjegy mellett megjelent a Koronás tojás. A ottani vásárló számára ez egyértelmű jelzés, hogy friss, egészséges, belföldön előállított terméket vesz. A védjegy garancia lehet, hogy a koronás tojást tojó tyúk kizárólag állati fehérjétől mentes takarmányon nevelkedik. Az ilyen védjeggyel ellátott termék hitelt érdemlően biztonságos, és hazai. Mind a termelőket, mind pedig a csomagolókat évente négyszer ellenőrzik az eredet, a nyomon követhetőség, az egészségügyi szabályok szigorú betartása szempontjából. Ez Szerbiában is követendő példa lehetne.
Megbízhatunk-e a védjegyben?
A védjegy sem lehet garancia azonban semmire sem. Ezt számos példa igazolja. Magyarországon a Tudatos Vásárlók Egyesülete tojástesztjében 20 különféle dobozos tojást vizsgált meg. A vizsgálatba a nagyobb élelmiszerüzletekben kapható 6, illetve 10 darabos kiszerelésű tojásokat vonták be. A termékeket fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi szempontok alapján rangsorolták. A pontozásnál azt vették figyelembe, hogy a csomagoláson és a tojásokon feltüntetett információk megfelelnek-e az előírásoknak, valamint előfordul-e olyan név vagy kép a csomagoláson, amely a ténylegestől eltérő (állatvédelmi szempontból jobb) tartásmódra utal, vagyis megtévesztő.
A teszt legfőbb tanulsága, hogy a gyártók és csomagolók megtévesztő képekkel és nevekkel igyekeznek elfelejtetni velünk, hogy a többségében ketreces tartásból származó tojások milyen körülmények között jönnek létre. Öt terméknél (Wellness E-vitaminos Farm Tojás, 10 db-os mélyalmos Farm Tojás, 10 db-os Extra Sárga Farm Tojás, Szalmonella ellen kezelt Farm Tojás, 6 db-os Farm Tojás) a név volt megtévesztő. Ezeknél a név könnyen azt a hitet keltheti a fogyasztóban, hogy kifutón élő tyúkok tojásairól van szó, holott a termékek 2 esetben mélyalmos, 3 esetben pedig ketreces tartásból származtak. Megtévesztő képet szintén öt esetben (Tesco Friss tojás mélyalmos tartásból, 10 db-os Magyar friss tojás, 10 db-os Spar Friss Tojás, 6 db-os Farm Tojás, 10 db-os Friss tojás) találtak, egynél az elnevezés is megtévesztő volt. A zöld mezőt vagy zöld mezőn kapirgáló tyúkot ábrázoló képek minden esetben ketreces tartásból származó termékhez tartoztak. Ez igen ironikus, tekintve, hogy a ketreces tartásban a tyúkok napfényt sem látnak, nemhogy a szabadban kapirgáljanak.
Környezetvédelmi szempontból a termékek csomagolását és származási helyét vették figyelembe. A műanyag dobozos termékek pontot veszítettek, mivel ezek nem minden településen dobhatók a szelektív hulladékgyűjtőbe. Két esetben külföldről származó termékkel is találkoztak a tesztelők.
Friss-e a frissnek nevezett?
Akkor sem lehetünk teljesen biztosak a dolgunkban, ha magántermelőtől vásárolunk a piacon, legtöbbször ugyanis csak feltöréskor és megsütés, megfőzés után derül ki, hogy valóban friss volt-e a frissnek mondott tojás. Ránézésre vajmi keveset állapíthatunk meg e termék minőségéről. Tájékozódási pont lehet, hogy ha megrázzuk, a friss tojásnak kevésbé lötyög a belseje. A tojás héjának a színe a tyúk fajtájától függ. Általában a barna tyúkok barna színű tojást, a fehérek pedig fehér héjút tojnak. A tojás héjának színe nem befolyásolja a tojás minőségét. Feltörve sem leszünk sokkal okosabbak, hacsak nem a záptojás orrfacsaró bűze csap meg bennünket. Fontos, hogy mennyire sárga a sárga? A tojás sárgájának színe a tyúk táplálékától függ. Ha búzával etetik, a sárga sápadtabb, ha viszont kukoricával, akkor ragyogó sárga színű.
A legbiztosabb tanács továbbra is az marad, ha friss tojáshoz szeretnénk hozzájutni, hogy olyan személytől vásároljunk, akiben maradéktalanul megbízunk.
