Manapság merőben más a helyzet. A szinte teljes egészében magánkézben levő cégek tulajdonosainak kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy béren kívüli juttatásokkal segítsék a munkásokat. Aki pedig építeni tervez, vagy tartós használati cikket akar venni, de nincs elég pénze, jószerivel bármelyik bankhoz folyamodhat hitelért. Más lapra tartozik, hogy napjainkban olyan magas kamatláb mellett juthatunk forgó- vagy beruházási tőkéhez, hogy ember legyen a talpán, aki idejében törleszteni tudja a részleteket. Jó két évvel ezelőtt a magyarországi tévék közléséből tanultuk meg a „bedőlt hitel” kifejezést. És azt is, hogy a hitelező bank nem sokat teketóriázik, hanem egyszerűen kiteszi lakásából az adóst, vagy szó nélkül lefoglalja az autóját.
Ma már Szerbiában sem jelent meglepetést ez a „megoldás”. Százszámra maradnak fedél és ezerszámra kocsi nélkül az emberek. Mindennek tetejébe akár öt évig is hiába kilincselnek a pénzintézményeknél, egyik sem fogadja el a hitelkérelmüket. A kérdés azonban: honnan tudja egyik bank, hogy a másiknál nem tettünk eleget törlesztési kötelezettségünknek? Nos, akik az utóbbi két-három évben hitelért folyamodtak, az erre vonatkozó szerződés alapján befizetett különféle összegek között volt egy csekk, amelynek a Hiteliroda a címzettje. Mivel általában szinte elhanyagolható összegről van szó, az emberek túlnyomó többsége nem is érdeklődik az iránt, hogy kinek fizeti a szóban forgó tételt. Pedig nem árt tudni, hiszen a Hiteliroda tartja számon egész Szerbia területén, kik a rossz adósok. A bankok ugyanis kötelesek naprakész adatokkal szolgálni, s ezt szívesen meg is teszik, hiszen lényegében az ő érdekeiket védi a csak nemrégen létrehozott iroda.
Amikor tehát hitelt igényelünk, a bank ebből az adatbázisból lekéri a ránk vonatkozó adatokat, s ha megállapítja, hogy az utóbbi három évben már volt „bedőlt” hitelünk, minden magyarázat nélkül elveti a kérelmünket, mivel mi a „rossz adósok” egyre népesedő táborába tartozunk.
A témával kapcsolatban azonban vannak ellenvélemények is. Egyes szakemberek (és politikusok) azt állítják, hogy ez az országos szintű nyilvántartás részben a hitelt igénylő polgárok érdekeit is szolgálja. Nincs ugyanis lehetőség arra, hogy valaki túlvállalja magát, s ezzel veszélybe sodorja családja létfenntartását.
Ha alaposabban szemléljük a dolgot, lehet benne valami, hiszen amikor ilyen ügyben történő kilakoltatásról hallunk, első gondolatunk, hogy miért mászott bele az illető akkora adósságba. S az állam miért engedi meg, hogy valaki felelőtlenül túlzott kockázatot vállaljon?
Nos, ezért létezik a Hiteliroda, amely megállapítja, hogy jó vagy rossz adósok vagyunk-e.
