Két csoport, két díj

A szenttamási Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubjának két színjátszó csoportja sikeresen szerepelt a bácskossuthfalvi XII. Diákszínjátszó Találkozón. A legfiatalabbakat tömörítő Süsü csoport ezüst, a Liliomfi növendékek pedig bronz minősítéssel tértek haza.

A kicsikkel az idén is Blazsanyik Zsaklina foglalkozott, aki elmondta, olyan előadást szeretett volna létrehozni a gyerekekkel, amelyet ők is a magukénak éreznek.

− Január végén, amikor elkezdtük a próbafolyamatot, olyan drámajátékokat mutattam, amelyek már célzottan azt készítették elő, hogy az ő ötleteik és érdeklődési körük alapján írhassak jeleneteket. A munkát különböző asszociációs és fantáziajátékokkal kezdtük, majd ezek alapján kaptak improvizációs feladatokat. Sokat beszélgettünk, és törekedtem arra, hogy a darabban az ő nézeteik, véleményük jelenjen meg. Egy asszociációs játéknál került szóba a „titkos hely” (ami végül az előadás címe lett) kifejezés, és ez elindított valamit a gyerekekben. Kiderült, hogy mindegyiküknek van egy olyan helye, ahová elvonulhat játszani, gondolkodni – ők ezt először „bunkernek” nevezték. Egy másik improvizációs játéknál viszont a felnőtt-gyerek kapcsolat témája jutott kifejezésre. Innen már kézenfekvő volt, hogy ezzel a két motívummal dolgozzunk tovább, hiszen mindkettő nagyon közel állt hozzájuk, és sok mondanivalójuk volt velük kapcsolatban – mondta Zsaklina, aki Budapesten drámapedagógiát tanul.

Közben elmagyarázta, hogy a darab a gyerekekről szól, az ő nézőpontjukat mutatja be. Szerinte éppen ezért szeretik a kis színészek az előadást és vállalták örömmel a szerepeket.

− A felnőttek világából olyan kérdések is megjelennek, amelyeket a gyerekek nem értenek, viszont a darab nagy része az övék: aktívan kivették részüket a kreatív alkotómunkából. Felnőttként jómagam is belevittem néhány nézőpontot a történetbe, és a folyamat során olyan kérdéseket tettem fel, amelyek irányították az alkotást. Szerepem az volt, hogy kereteket adjak: drámai formákat hoztam, és az ő ötleteiket fejlesztettem tovább, majd ezekből írtam meg a szövegkönyvet.

A próbákat a klub nagytermében vasárnap délelőttönként tartották. Miután összeállt az alap, elkezdődött a próbafolyamat, ami nem kizárólag a komoly munkán alapult, hiszen minden alkalommal játszással kezdték, majd a darabbal foglalkoztak, végül újra kedvükre játszhattak. Zsaklina elmagyarázta, hogy ennél a korosztálynál fontos, hogy mindig legyen lehetőségük a szabad játékra, és ne csak szabályok szerint dolgozzunk. Kifejtette, a fő cél az, hogy a gyerekek megismerjék a drámát és megszeressék a színházat.

− Rendezőként szerintem kihívás, hogy nincs teljes ráhatásunk, mikor és hogyan tanulják meg a szöveget a szereplők. A legnehezebb az volt, hogy sokáig csak olvasták vagy szorongatták a szöveget, így nem tudtunk teljes mértékben a koncepcióval, a mozgással foglalkozni. Ez pedig nehéz, különösen akkor, ha a fejünkben már megvan egy ütemterv, amely mentén haladni szeretnénk. Ha kifutunk az időből, sok minden megváltozik ahhoz képest, amit elképzeltünk. Emiatt az utolsó hetekben változtatnunk kellett a koncepción, mert a próbafolyamat még nem tartott ott, hogy például a kellékekkel dolgozzunk, vagy mélyebben belemenjünk a karakterek kidolgozásába. Szóval sok mindent elengedtünk. De rugalmasnak kell lenni, még ha nem is mindig könnyű, mert sok ötlet már jóval a próbák kezdete előtt megvolt, és a koncepció kidolgozása is hosszú folyamat. Szerencsére Andrea, a csoport vezetője rengeteget segített. Előfordult, hogy a próbákat egyedül tartotta, ilyenkor a gyerekek a szöveget olvasták és tanulták. Néha online csatlakoztam hozzájuk, Andrea közvetítette az utasításaimat a kicsiknek. Mindent összegezve, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a csoport színpadra állhatott Bácskossuthfalván – mondta Blazsanyik Zsaklina.

Hozzátette, az ezüst minősítést kitörő örömmel fogadták a kis színészek és a klub vezetősége is. A Süsü csoportot legközelebb az Általános Iskolások Művészeti Vetélkedőjén láthatja a közönség, és tervben van egy bemutató a hazai közönség számára is.

A hagyományápoló klub keretében működő Liliomfi növendékek csapatát az általános iskola felsősei, a Liliomfi színjátszó csoportot pedig a felnőttek alkotják. A középső és az idősebb csoporttal két éve Tóth Dániel színművész dolgozik, ő írja és rendezi a darabokat. Megkeresésünkre elmagyarázta, hogy a növendékek az általános iskolás korosztály felsősei, akikkel tavaly a Kis szörnyek nagy gubancban című előadást csinálták, szeptembertől pedig a Krimivel átfont tinisztori a kis zenés, szerelmes suliban című előadással készültek. Mindkét darabot ő írta.

− Egy bohókás történetről van szó, amely a rajzfilmszerű történetvezetést követi. A gyerekek ebben sokkal könnyebben megtalálták magukat, mint tavaly a szörnyek szerepében. Azaz jobban tetszett nekik ez az iskolás, szerelmi történetes téma, közelebb is áll hozzájuk. Hétvégenként, főképp vasárnap próbáltunk, a próbák sokkal gördülékenyebbek voltak, mert már ismerjük és könnyen megértjük egymást. Valamint aki tavaly már állt színpadon, most tapasztaltan jött vissza. Az idén ez a második előadás, amelyet Szenttamáson tartanak, és ennek sajnos a hátránya is meglátszik. Tavaly ugyanis arany minősítést nyertünk, és Debrecenbe is eljutottunk, az idén sajnos kettéoszlott a figyelmem, és nem sikerült a verseny napjára „befejezett” művet színpadra vinni. Sok hibával, utolsó pillanatban kihúzott résszel álltak a nézők elé. Ezek a fiatalok még nincsenek azon a szinten, hogy az aznapi változtatásokat teljesítsék, így ez az eredmény (mármint a bronz minősítés) várható is volt, vagyis nem az ő hibájuk. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de nem hagyjuk abba a munkát, hiszen a célom az, hogy a szabadkai fellépésen sokkal jobb, kidolgozottabb legyen az előadás. Tehát tovább dolgozunk, a célt még nem értük el. Mivel nem vagyok pedagógus, nem tudom felbecsülni milyen hatással lesz ez az élmény a csapatra, de remélem, túllendülünk rajta, és a kész művet élvezettel fogják játszani a gyerekek – mondta Tóth Dániel.

Arról, hogy a gyerekek hogyan élték meg a bácskossuthfalvi fellépést, Dányi Nikoletta, az egyik szereplő elmondta, nem volt könnyű, hiszen nyolc csapat versenyzett.

Az előadás humoros, hiszen az évad elején mindig megbeszéljük, milyen témát szeretnénk. A darab egy iskolában játszódik, ahol maffiózók jelennek meg és kapják el a tanulókat, két bátor lány pedig megmenti őket. A felkészülést októberben kezdtük, és tényleg mindent beleadtunk, hogy jó legyen. Az előadás bemutatója április 29-én volt, most a május 10-én, Szabadkán sorra kerülő versenyre készülünk. Bácskossuthfalván úgy érzem, igen erős volt a mezőny, nyolc csapat versenyzett. Szerintem a csoportunk számára nem az eredmény a fontos, hanem az, hogy rengeteg barátot szereztünk, és jól éreztük magunkat – mondta a nyolcadikos diáklány.