Az aszalás a tartósítás legősibb módszere. Egészségmániás korunkban egyre divatosabb az ilyen eljárással készített csemege, annak ellenére, hogy nem éppen olcsó.
Elmondjuk, hogy mi alapján érdemes választani.
Egy jó minőségű aszalvány a gyümölcsön kívül elvben semmit nem tartalmazhat. Ennek ellenére az importált termékek jelentős részét élénk színük és tartósságuk megőrzése érdekében kén-dioxiddal (E220) kezelik.A kéndioxidot antioxidánsként, tartósítószerként, térfogatnövelőként használja az élelmiszeripar, főként fehérborok, pezsgők, szárított gyümölcsök, lekvárok tartósításánál. A kén-dioxid, a kénessav és annak sói (E221-228) gátolják a csíraképződést és az oxidációs folyamatokat. „Cserébe” azonban egyre több allergiásreakciót (fejfájás, bőrkiütés, idegrendszeri zavarok) okoznak, emellett számos vizsgálat szerint lebontják a szervezet B-vitamin-készletét is.
Mi van a boltokban?
A főként vákuumozott műanyag zacskóba, vagy celofánba csomagolt termékek legnagyobb része Tunéziából, Törökországból, Izraelből származik. Hazai terméket elvétve találunk. A termékek zöme kéndioxiddal és szorbinsavval tartósított, több pedig mesterségesen hozzáadott C-vitamint tartalmaz, ennek ellenére „teljes értékű, natúr” termékként hirdetik.
A bioaszalványok drágábbak, mint a tartósított termékek.
A termékek színe és mérete az esetek többségében nem árulkodik az aszalási eljárásról, a gyümölcs minőségéről. Az egészségesebb étkezés szempontjából tehát érdemesebb természetesen előállított, ellenőrzött, de drágább aszalt gyümölcsöt választani!
