Az olcsó, de jó kocsira vágyók kitörő örömmel vették tudomásul, hogy vám nélkül hozhatnak be külföldről ezekből a négykerekűekből. A kormány azonban már a feloldást követő napon jócskán lehűtötte a kedélyeket, hiszen olyan illetékeket varrt a nyakukba, hogy kiderült, most többe kerül egy használt járgány, mint amikor vámot kellett utána fizetni.
Ennek ellenére sokan továbbra is kitartanak elhatározásuk mellett, hiszen egy tízéves Opel – minőségben – jelentős konkurenciát jelent a kragujevaci üzemből piacra kerülő, 13 500 euróért árusított „új fítyónak”. Ebből a tényből már akkor viccet csináltak az emberek, amikor a Lepenica partján gyártott Yugo kocsik ára megjelent. Többen félvállról csak annyit mondtak: „Ennyi pénzért már újat is lehet venni.” De sokan mégis a használt, elsősorban német kocsik mellett döntöttek. Legtöbbjük jól, nem kevesen azonban pórul jártak.
A szerbiai szakemberek és a kocsik behozatalával foglalkozó cégek vezetői egybehangzóan állítják, hogy már a nyugati országokban sem ritkaság a kilométeróra visszapörgetése, a papírok hamisítása, sőt az egyes gyárak meghatalmazott szervizei találtak átütött alvázszámot is, amelynek eredetijéről kiderült, hogy hónapok óta keresi a kocsit a valódi gazdája. Tehát ellopták.
Egyébként például Németországban ha valaki külföldinek óhajtja eladni autóját, a szükséges papírokra nem kell hetekig várnia. Potom fél óra alatt az illetékes hivatalban minden beszerezhető, természetesen nem ingyen. Az ideiglenes rendszám az egész EU területén kötelező és 150 euróba kerül. Ezenkívül 140 euró környezetvédelmi illetéket is kell fizetni. Ha hozzáadjuk az utazás, illetve az üzemanyag költségét, az autóra szánt összeg mellett még legalább egy ezrest, pontosabban két ötszázast is vigyünk magunkkal.
Arról nem is szólva, hogy a pontosságukról és korrekt magatartásukról ismert németeknél is szép számban akadnak olyan „eladók”, akik égre-földre dicsérik a járművet, még akkor is, ha csak a festék és a gitt tartja egyben. Ezért ajánlatos, ha rááldozzuk a hozzáértő mester útiköltségét és napidíját, s őt magát magunkkal cipeljük. Legtöbb esetben megéri.
Az is ajánlatos, hogy az elmondottak mellett a kiszemelt gépkocsit a márkaszervizben is bemutatjuk, ahol könnyen megállapítják, hogy legális vagy lopott. Ez azért is lényeges, mert egy tavalyi rendőrségi forrásból származó információ szerint Szerbia útjain napjainkban is legalább 100 000 régen vagy a közelmúltban ellopott kocsi szaladgál.
Aki túlzottak tartja ezt az adatot, gondoljon a kilencvenes években zajlott háborúra és az egykori Jugoszlávia területén, elsősorban a „felszabadítók” részéről történt rablásokra.
Tehát ne ringassuk magunkat abban a tévhitben, hogy a fejlett országokban nincsenek eladásra szánt „gyanús” kocsik, mert később kiderülhet, hogy „olcsó húsnak híg a leve”.
