Számba véve az előző fejezetben említett dilemmákat a csapvízzel szemben, különböző körökben divatossá vált a desztillált víz fogyasztását hirdetni, mondván, hogy ez a legtisztább víz és csak ezzel lehet a szervezetet méregteleníteni, illetve a mindennapi normális folyadékpótlást biztosítani. Gyakorta látunk a háztartásokban vízcsapra szerelhető víztisztító készüléket, mely a fordított ozmózis elvén működve eltávolítja a vízből az ásványi anyagokat és az esszenciális (szükséges) nyomelemeket. Az erősen reklámízű, tudálékos írásaikban az ivóvíz mellett az ásványvízfajtákat kedvezőtlen színben tüntetik fel, ellenpéldaként a „tökéletes tisztaságú” desztillált vagy ozmózissal kezelt vizekkel szemben.
„..Mert nem tudják, mit cselekszenek..” – ez a legkevesebb, amivel elmarasztalhatom a desztillált víz használatának reklámozóit. A tiszta desztillált víz hosszabb ideig tartó fogyasztása az orvostudomány szerint veszélyes, akár életveszéllyel is járhat, bármikor felléphet az úgynevezett vízmérgezés. Ez a betegség fáradtság, fejfájás, gyöngeség és izomgörcs formájában jelentkezik, ehhez hamarosan társul a szívritmuszavar és a szívleállás is. Ha huzamosabb ideig fogyasztjuk az ily módon tisztított vizet, akkor az esszenciális nyomelemek – Co, Cr, Cu, Fe, Se stb. – hiánya miatt hiánybetegségek, zavarok léphetnek fel a szervezet működésében. Ezek a nyomelemek (fémionok) azért fontosak, mert az élő szervezetekben a kémiai reakciók legnagyobb része katalizátorok (enzimek) jelenlétében megy végbe. Ezeknek az enzimeknek csaknem egyharmada fémiont is tartalmaz. Eltávolítva onnét az enzimek elvesztik aktivitásukat, és a szervezet kiegyensúlyozott biokémiai működése felborulhat.
Igaz ugyan a reklámozók állítása, hogy a hiányzó ásványi anyagok és nyomelemek pótolhatók táplálék, sőt tabletták formájában is, de ez nem mentesíti a felelősség alól a készülék reklámozóit. A táplálékbevitel esetleges hiányosságai anyagi vagy szezonális okok miatt a szervezet elektrolit háztartásának gyors felborulásához vezet. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a túl lágy, tehát kalciumban és magnéziumban szegény ivóvíz fogyasztásakor megnő a szív- és érrendszeri betegségek előfordulásának valószínűsége. Hozzátenném, a desztillált víz nem oltja a szomjat, ízetlen. Ha választani kell az arzéntartalmú csapvíz és a desztillált víz között, orvosilag a csapvizet ajánljuk, amelynek arzéntartalma nem haladja meg a 10 mikrogramm/litert. Más lenne a helyzet, ha az ásványvíz és a csapvíz között kellene választani, erre is hamarosan kitérek.
Azok, akik nem bíznak a csapvíz és az ásványvízfajták minőségében, víztisztítót vásárolnak, amiből a kínálat óriási. Tudni kell, a víztisztítóval kezelt víz mesterséges, szemben az ásványvizekkel, amelyeknél, minden külső kezelés tiltva van, kivéve a CO2 hozzáadását. Ha mégis a víztisztítót választjuk, ügyeljünk a képen közölt címke védjegyére. Az Egészségügyi Világszervezet az NSF International független, nonprofit termékvizsgálót jelölte ki, amelynek védjegye a képen közölt NSF GMP (Good manufacturing practices) láthatóan jelen kell hogy legyen a terméken. Kevés olyan termék van, ami az NSF vízminőségi szabványainak megfelel,érzékszervi(íz, szag, átlátszóság), egészségügyi (szennyezőanyagok, nehézfémek, vegyszerek, gyógyszerszármazékok…) és mikrobiológiai(élőlények)szempontból. Ahhoz, hogy egy víztisztító rendszer NSF-hitelesítést kapjon, ezeket az értékeket folyamatosan (évente ellenőrzik) tartania kell.
