Május 29-én 58. osztálytalálkozóját tartotta Versecen az 1954-ben, az egykori Petőfi Sándor Elemi Iskolában kisérettségizettek nemzedéke. Mivel Csehné Barna Katalinon kívül az elmúlt időszakban más nem szervezett a városban hasonlót, boldogan csatlakoztak a lelkes, egymásra még mindig odafigyelő, és városukhoz ragaszkodó kis csapathoz a néhány évvel korábban és a néhány évvel később végzettek közül is néhányan, valamint egykori tornatanárnőjük, Ćosić Julianna. Németországból, sőt Dániából is érkeztek hajdani diákok.
A találkozó hálaadással kezdődött a Szent Gellért-katedrálisban. A kétnyelvű misét ft. Erős Mihály celebrálta, orgonán játszott és az Ave Mariát énekelte Lovász János kántor. A templom büszkeségére, a Mária-oltárra mindannyian egy-egy égővörös rózsát helyeztek, majd rövid séta után a hajdani nagy hírű Zoffmann-sörözőben és étteremben kötöttek ki, ahol ebéd előtt két meglepetés is várta őket. Wagner Gertrúd minden teríték elé egy-egy saját, a Várhegyet (is) ábrázoló, a Múzeumok Éjszakájának kiállítását is megjárt kollázsát támasztotta ki. A 25 „vén diák” pedig megemlékezett hajdani magyartanárnőjéről, Vargáné Börcsök Erzsébet írónőről, aki negyven éve, május 9-én hunyt el. Börcsök Erzsébet lánya felolvasta édesanyja Csak elmenni ne kellene soha című versét, majd közösen elénekelték A csodazongora című, tanárnőjük által számukra írt és megrendezett jelenetének – amelyben valaha közülük sokan szerepeltek – betétdalát.
Ebéd után, nosztalgiázva, még sokáig nótáztak, s közben szomorúan jegyezték meg, hogy gyermekkoruk városában hosszú évek óta már nemcsak a magyar nyelvű iskolai oktatás szűnt meg, de magyar óvodai foglalkozás sincs. Csak anyanyelvápolás.
