Napjainkban ismét előtérbe kerül az örök igazság, a pénz beszél, a kutya ugat. Csakhogy belőle, mármint a pénzből, egyre kevesebb van. Zsebeinkből állandóan csordogál, így azt folyamatosan tölteni kell. Fiatalnak, öregnek egyaránt. Alkalmazkodnak is hozzá valamennyien.
A fiatal kutyasétáltatást vállal. Órabérért. Ötszáz dináron alul nem adja. Az öreg lekopaszítja fáit. Árulja orgona és akácfa virágcsokrait. Az ifjonc élénken átugorja szomszédja kerítését, és másnap megjelenik a piacokon a „kölcsönvett” nárcisz- és tulipáncsokrokkal. Az öregje a kiskertjéből kirángatja a hónapos retket, a zöldhagymát, és két-három csomóba kötve házának nyitott kapujában kiállítva értékesíti. S végül lás csodát. Újvidéken, a villanyoszlopokon felhívások sokasága. Borbélyoktól, fodrászoktól. Hosszú hajat vásárolunk, kivételesen magas áron. Barnát, simát, göndört egyaránt. Számításba jöhet a kamasz és a vénülő fejdísze is. Uccu neki, növesszünk hajat, és keressünk egy kis zsebpénzt.
