A Kárpát-medence és benne természetesen a mi vidékünk, Vajdaság is, az ivóvíz minőségét illetően messze nem tartozik a legegészségesebbek közé. Ivóvizünkben sok az arzén, a vas, a mangán, és sok helyütt az ammónia is. Az embernek erre a szennyeződésre – kivételesen – nincs ráhatása, mivel a 150–200 méter mélységű kutakat geológiai szennyeződés éri.
Bár a vas- és a mangántartalom nem okoz közvetlen egészségügyi kockázatot, kicsapódnak a hálózatban, és ez növeli a mikroorganizmusok megtelepedésének esélyét. Annál sokkalta veszélyesebb az arzén jelenléte orvosi szempontból, hiszen egy igen erős sejtméreggel állunk szemben. Eddig nem sikerült ugyan kimutatni, hogy közvetlen előidézője lenne bármely betegségnek, azt azonban igen, hogy több évtizeden át fogyasztása káros az egészségre, növeli a vese-, bőr-, húgyhólyag- és a tüdőrák kialakulásának kockázatát. Ezért az ivóvíz legnagyobb megengedett arzénkoncentrációját az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Európai Unió szabályozza.
Az arzénkoncentráció nem lehet magasabb 0,01 mg/l-nél. Sajnos a közzétett adatok alapján ismeretes, hogy több vajdasági község ivóvizében a megengedettnél magasabb az arzénkoncentráció. Bár a legkritikusabb helyzetben lévő városok, Nagybecskerek, Szabadka, Hódság, Kúla az utóbbi két évtizedben sokat tettek a víz minőségének javítása érdekében, a kutaktól függően az arzéntartalom egyes helyeken még mindig kifogásolható. Temerinben például a megengedett küszöb feletti értékek 0,025 mg/l és 0,3 mg/l között mozognak.
Kitűnő kollégám, a szabadkai kórház idegorvosa, dr. Branislav Đorđević 1996 óta vizsgálja az arzén idegrendszerünkre gyakorolt hatását és állítása szerint az ivóvíz magas arzéntartalma okozza azt, hogy Szabadka és környéke az öngyilkosságok számának tekintetében Európa éllovasa. Az ivóvízben bevitt arzén – mondja dr. Đorđević – csökkenti a szerotonin, vagyis a boldogsághormon mennyiségét az emberi agyban, ami depresszióhoz vezet.
Megdőlni látszik az eddig uralkodó hiedelem, hogy a szőlőtermesztés következményeként lecsapódó alkoholizmus lenne előidézője Észak-Bácska dicstelen rekordjának. És valóban: Magyarországon, de akár Franciaországban is találunk sokkal hírnevesebb, fejlettebb szőlőtermesztő vidékeket, az öngyilkosok számának jelentős növekedése nélkül. Csantavéren nincs arzén az ivóvízben, de jelen van az ammónia. Topolya és Kishegyes községben, bár az ivóvizet fertőtlenítik, még mindig gondot okoz annak magas mikrobiológiai fertőzöttsége.
Csaknem egy évszázada az ivóvíz klórozása nemzetközileg elfogadott módszer a járványt okozó baktériumok semlegesítésére. S ez még ma is így van. Ám az angol kutatók arra jutottak, hogy az ivóvíz klórozása során keletkező melléktermékek, napi 2–2,5 liter mennyiségben súlyosan veszélyeztetik a magzat egészségét a kismamákon keresztül. Ha a melléktermék meghalad egy bizonyos mennyiséget (20 mikrogramm/l), az újszülöttek akár 60%-a lyukas szívvel, farkastorokkal vagy agyrendszeri hiányosságokkal születhet.
Nálunk a lakosság zöme csapvizet iszik. Rekkenő hőségben akár két liternél is többet. Állítólag klórozás tekintetében az unió által meghatározott határértéket 2,5-szer lépjük túl – erről szakemberi vita folyik. Jól tesszük tehát, ha helységenként minél előbb kikérjük a klórvegyület, trihalometán koncentrációját, és ha ez meghaladja a 20 mikrogramm/l értéket, a veszélyeztetett kismamák a vizet forralva fogyasszák, így a káros vegyület elpárolog.
