Ez a hosszú, kemény tél nem csupán a hajléktalanokat veszélyezteti, egyre több hírt hallunk olyan idős személyek kihűléses haláláról, akik saját lakásukban váltak az éjszakai hideg áldozatává. Minden esetben fűtetlen lakásokról volt szó. Ha 3-4 napon át egy lakás fűtetlen marad, könnyen felveszi a külső fagypont körüli hőmérsékletet, ami elsősorban a kevés mozgásra ítélt időseket, betegeket, de a csecsemőket is veszélyezteti.
A lakásban történő kihűléseknél éppen az jelenti a legfőbb gondot, hogy senki nem gondol rá, ezért legtöbbször észrevétlen marad a folyamat. Az egyedül élő, főképpen 65 év feletti idős emberek elővigyázatosan éljenek ezekben a hideg napokban, s ha betegségük miatt gyógyszereket is szednek, még inkább legyenek figyelmesek, ugyanis némely gyógyszer negatívan befolyásolhatja hő-érzékelésünket és szervezetünk hőszabályzását (nyugtatók, altatók).
Az idős ember, ha még szellemi leépülés is érte, nem tudja helyesen felmérni a helyzet súlyosságát. Ha rokonaink között idős vagy beteg emberek is vannak, fokozottan figyeljünk rájuk ezekben a napokban. Hasonlóan a gyermekek is játék közben figyelmen kívül hagyhatják a hideget, fázásérzetük még nincs teljesen kialakulva, emellett hőveszteségük gyorsabb, mint a felnőtteké. Köztudott az alkohol megtévesztő hatása is, amikor környezetünket és a testünket melegnek érezzük, az alkohol ugyanis csökkenti szervezetünk hővisszatartó képességét. Említsünk még meg egy ma már nagyon is reális veszélyforrást, a drogok használatát. A kábítószerek – különösen a marihuána – kitágítják az ereket, megszüntetik a didergést, ami legfontosabb vészjele a kihűlésnek, s ez katasztrófához vezethet az akár a jó erőben lévő fiatalok körében is.
Testünk, amíg energiához jut, fenntartja az állandó 36,6 fokos testhőmérsékletet. Amikor azonban kiürülnek a máj és az izmok szénhidrát energiatartalékai, bekövetkezik a lehűlés, amikor a végbélben mért hőmérséklet 35 fokra, sőt az alá süllyed. A kihűlés kezdeti jelei a didergés, hidegrázás, sápadt-szürkés bőr, majd fokozódik a bizonytalan járással, érthetetlen és értelmetlen beszéddel. Ha nem jön segítség, a pulzus és a légzés lassul, álmosság, gyengeség lép fel. A kihűlés tényére még a bőr tapintása alapján következtethetünk.
Amennyiben a test hőmérséklete 5 Celsius-fokkal csökken, a légzésszám és a szívverés külső megfigyeléssel észrevétlenné válik, a kihűlt test halottnak tűnik. Azonban még ekkor is van remény, az intenzív terápia vissza tudja fordítani a gyakorlatilag hibernált állapotot.
Ha a beteget zavart beszéddel, de még eszméleténél találjuk, azonnal vigyük meleg helyiségbe, ott fokozatosan (távol a tűztől) melegítsük fel a testét, és biztosítsunk meleg folyadékot számára. A forró fürdő súlyosbíthatja a kialakult kórképet, mivel ilyenkor a végtagok erei kitágulnak és a szívből, a központi idegrendszerből odaáramló vér sokkot okozhat. Ha az említett hibernált állapottal találkozunk, csak a jól felszerelt kórházi segítség, az intenzív terápiás osztály segíthet, ahol a 28-30 fokig lehűlt betegnél is sikeres lehet az újraélesztés. Minden esetben kerülni kell a végtagok mozgatását, nem szabad azokat a szív síkja fölé emelni, mert a végtagokban a keringés ilyenkor jelentősen lelassul és a szív vonala fölé emelésükkor a gravitáció hatására az olykor több fokkal hidegebb vér a szervezet központja felé áramolva további lehűlést okozhat. A lehűlés rekordját egy svéd síelő tartja, akinek a testhőmérséklete baleset következtében 13,7 Celsius-fokra süllyedt. Az intenzív kezelés – beleértve a mesterséges lélegeztetést is – 60 napig tartott, ebből 35 napon át mesterségesen kellett lélegeztetni.
