A nyugdíjbiztosításról szóló törvényt legutóbb 2006. január 1-jén módosították, s amit akkor elfogadtak, annak teljes mértékű életbeléptetése tulajdonképpen az idén január 1-jétől valósul meg. Gyakorlatilag négy évre volt szükség, hogy ezt a módosított jogszabályt minden tétele szerint hatályba léptessék, s lám mire ez bekövetkezett, máris újabb módosított nyugdíjtörvény került a helyébe. Hiszen a december utolsó napjaiban jóváhagyott legújabb megváltoztatott nyugdíjbiztosítási törvény az idén januárban vált hatályossá.
Bizony nehéz mindebben eligazodni, de még bonyolultabb a helyzet, ha visszagondolunk, hogy a 2000-es demokratikus változások és fordulat után, egy évtized alatt a nyugdíjrendszert háromszor próbálták megreformálni. Azért volt erre szükség, mert folyton rádöbbentek, hogy kevés a pénz, viszont egyre több a nyugdíjas.
Nézzük, hogyan kezdődött. A milosevići éra kezdetén igyekeztek a nyugdíjasok kedvébe járni, de amint fogyott a pénz, egyre-másra különböző, az állam szemszögéből könnyített megoldásokhoz folyamodtak. Például áramjegyeket osztottak a nyugdíjasoknak pénz helyett, amivel törleszthették a villanytartozásukat, vagy 1999-ben pénz helyett értékpapírt kaptak. S amikor 2000-ben a hatalomváltás megtörtént, akkor derült ki, hogy a nyugdíjtörvényt egyáltalán nem módosították a kilencvenes években, s még mindig a szövetségi nyugdíjbiztosítási törvény volt hatályban, noha az az állam már nem létezett. Ezen sürgősen változtatott az akkori hatalom, majd egy rendelettel 2002-ben szabályozták a nyugdíjak kifizetésének ütemét, az volt a céljuk, hogy rendszeressé és naprakésszé tegyék a legidősebb polgárok havi járandóságának folyósítását. Ekkor kezdték összehangolni a nyugdíj nagyságát a közfogyasztási költségek összegével, s ezt az elképzelést követve megszületett a döntés, hogy évente négyszer, háromhavonta folyamodnak ehhez a lépéshez. Ekkor növelték először a nyugdíjba vonulás életkorhatárát, a nők esetében 55-ről 58 évre, a férfiaknál pedig 60-ról 63 évre. Ekkor még úgy volt, hogy a legalacsonyabb nyugdíj nem lehet kevesebb az átlagjövedelem 25 százalékánál. Tényleges törvénymódosításra 2003-ban került sor, amikor is új nyugdíjtörvény született, ennek köszönhetően több megszorítást vezettek be. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ekkor vette kezdetét, hogy szinte egymás után következtek a megszorítások. Elsősorban újfajta nyugdíjelszámolási módszert foganatosítottak, megszűnt az a lehetőség, hogy a munkakor idején a legjobb tíz évet vették figyelembe a nyugdíj elszámolásakor, hanem az egész időszakot vették figyelembe, amíg a nyugdíjbiztosított munkaviszonyban volt. Ekkor szigorítottak a rokkantsági nyugdíjaztatás feltételein és a megszüntettek minden olyan kedvezményt, aminek köszönhetően korábban lehetővé tették, hogy fél munkaidővel vagy könnyített körülmények között dolgozhassanak azok, akik egészségügyi vagy egyéb okokból erre voltak jogosultak. Ez a törvény tette lehetővé azt is, hogy a szerzői szerződés alapján is lehessen nyugdíjat kapni.
A következő reform 2005-ben volt, ekkor még jobban kitolták a nyugdíjba vonulás életkorhatárát, a nők esetében 58-ról 60, a férfiaknál pedig 63-ról 65 évre emelték, és ekkor döntöttek úgy, hogy évente kétszer fogják összehangolni a nyugdíjakat: április 1-jén és október 1-jén. Egyre inkább elharapózott az a nézet, hogy a mindennapi megélhetési szükségletekhez alakítják a legidősebbek havi járandóságát, és mindinkább szakítanak azzal az elképzeléssel, hogy az átlagfizetéshez viszonyítják a nyugdíjat. Ekkorra végképp fény derült arra, hogy a nyugdíjasok száma majdhogynem eléri az aktívan dolgozókét, viszont a nyugdíjalapban egyre kevesebb a pénz, és az állami kasszából mind többet kell kiválasztani a legidősebbek havi járandóságának kifizetésére. Következett a 2006. január 1-jei változás, ami még szigorúbb feltételeket szabott, mint a korábbi reformintézkedések sokasága, s ekkorra már a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank is mindinkább beleszólt abba, hogy miként alakulhatnak a nyugdíjak, s milyen feltételek mellett vonulhatnak nyugdíjba az aktív dolgozók. Most ott tartunk, hogy a legújabb nyugdíjtörvényt kezdték alkalmazni január 1-jétől, a nők esetében 35-ről 38-ra emelik fokozatosan, 2013-tól számítva 2023-ig, a kötelező szolgálati évek számát, a férfiaknál maradt a 40 szolgálati év, és a korábban meghatározott 65 éves életkorhatár, ami a nők esetében egyelőre 60 év. Ki tudja, hogy ez meddig lesz így? Ha az elmúlt tíz év ütemét követjük, akkor két-három év múlva újabb törvénymódosítással kell számolnunk.
