Amint azt az elmúlt szerdán beígértem olvasóimnak, gyürkőzzünk neki közösen egy olyan betegség megszelídítésének, amelynek eredete orvosok, tudósok, laboratóriumi munkások ezrei előtt, mind a mai napig rejtély maradt. Ha a diagnózisában ezzel a megjelöléssel találkozik a beteg: Hypertonia essentialis, (esszenciális vérnyomás) akkor ebben a rejtélyes eredetű betegségben szenved.
Azt ígértem volt, hogy semmi könyv, semmi magas tudományos értekezés, a saját tapasztalatom fogom elmondani olvasóimnak, személyes eseteim kezelési vázlatát tárom fel, annak alapján, amit 36 év intenzív terápiás orvosként szedtem össze apránként, és ebben a formában nem fellelhető sem a népszerűsített orvosi irodalomban, sem a magasröptű medikus tankönyvekben.
Keserűek az emlékeim, ha visszagondolok azokra a betegekre, akik nálam is kezeltették magukat: nagyjából közömbösen vették tudomásul, azt, hogy vérnyomásuk van, s igen gyorsan, talán két-három hónap múlva, amint megtudták vagy megérezték a vérnyomásuk rendeződését, eltűntek a látókörömből. Gyógyultnak tekintették, kiáltották ki magukat, figyelmeztetéseim ellenére is. Aztán sajnos, megtörtént, hogy újra összekerültünk egy korházi ügyelet alatt, akkor már a mentő hozta őket, eszméletlen vagy zavart- elméjű állapotban. Nem annyira a tudatlanság, inkább az emberi gondatlanság áldozatai ők, értékes emberek, akikre még feladatok vártak, és munkájuktól sok embernek a sorsa függött. Ezt a „öngerjesztett sorsot” szeretném, ha elkerülnék, fiatalabbak, idősebbek (harmadik kategória nincs is), mert megtehető, elkerülhető.
Mindenekelőtt szögezzük le: ha a három alkalommal mért vérnyomásunk magasabb 130/ 90 Hgmm-től, hipertóniás betegségünk van, függetlenül az éveink számától. Feledjük el, azt a rögeszmévé vált formulát: „100+ az éveim száma”, – megtévesztő, elavult, sőt káros felfogás. A három különböző napon történő mérés azért fontos, mivel a napi ingadozás az egészséges embernél is, a felső értékben 50, az alsónál pedig 20 Hgmm lehet.
Az igazat megvallva, keveset mond az a gyakorlat, hogy havonta megjelenek az orvosuknál, aki közli a pillanatnyi értéket. Ezt ma már meghaladta az élet, mindenki odahaza ellenőrizheti saját vérnyomását. Néhány éve még kérdés volt az orvosi körökben: vegyen-e automata vérnyomásmérőt a beteg? Méricskélje egyedül a vérnyomását? Milyen sűrűn? Nem válik majd képzelt beteggé? Ma már egyértelmű e kérdésre a felelet: igenis, a vérnyomásos betegnek szüksége van az önkontrol lehetőségére, bízzuk rá a digitális mérő használatát nyugodt lelkiismerettel, nyújtsunk részére egy olyan alaptudást, ami kritikus esetekben életmentő lehet. Hovatovább, fedjük fel azoknak a gyógyszereknek a használhatóságát, amelyek biztonságot adnak legalább 4-6 óra tartamáig, amíg betegünk távolságban és időben eléri a korházi segélynyújtás első perceit. Senki emiatt még nem válik hipochoderré.
Kitűnt emellett, hogy az orvosi rendelő, illetve maga az egészségügyi környezet, az orvosi vizsgálat, kisebb-nagyobb mértékű stresszt jelent a beteg számára és ott, akkor – de nem máskor – magasabb vérnyomást mérünk. Ezt hívjuk fehérköpeny-reakciónak. Ezért fontos, hogy az orvosi rendelőn kívül, a megszokott hétköznapi tevékenység közben is ismerjük a vérnyomásértékeket. Feltétlenül ajánlok tehát beszerezni egy könnyen kezelhető, nem túl bonyolult funkciókkal terhelt digitális mérőt, amihez nem kell jóformán semmi hozzátanulás, sem különösebb technikai képzettség, míg a higanyoszloposat hagyjuk meg az orvosi rendelőknek.
Mérésnél figyeljünk a következőkre: lehetőleg mindig azonos időben végezzük, a szék magassága, amelyen ülünk, ne változzon, a kinyújtott karunkat, amelyre a mandzsettát helyezzük, körülbelül a szív magasságában tartsuk. Karjainkon eltérhetnek a nyomásértékek, ezért mindig ugyanazon a karon végezzük a mérést. A mandzsettán lévő nyíl, a felső és alsó kar tenyéroldali csuklójára mutasson. Folyamatosan, mindennap mérjünk, de eleinte mindenkinek ajánlom a vérnyomás napló vezetését, amelyben napi három alkalommal rögzítjük a mért értékeket. Tulajdonképpen, ez az egyetlen lehetősége annak, hogy a kritikus időket vérnyomás-ingadozásunkban megtaláljuk, és ezzel elejét vegyük a meglepetésszerű történéseknek. A kritikus idő ugyanis rejtély az orvosok számára is, betege válogatja, némelyiknél a reggeli, némelyiknél az esti időszakban mérünk kiugró értékeket– nem világos, mi okból. De a baj megelőzése érdekében, minden beteg találja meg a saját krízises időszakát, erre tanít meg a vérnyomás napló vezetése. A legalább tíz napig vezetett vérnyomásgörbét mutassuk meg orvosunknak, aki ennek alapján könnyedén kijelölheti azt az időt, amikor az egyes gyógyszereket használni kell.
