Amíg jól működnek izületeink, nem igen figyelünk oda, hogyan, mivel mozgunk. Majd az 50 év feletti korban egyre sűrűbben ébredünk fájdalmas derékkal, panaszkodunk csikorgó térdizületeinkre, vagy könyökünk, vállunk fájdalmassá vált mozgatása rontja, keseríti napjainkat. Reuma, mondja az orvosunk leegyszerűsítve a sok fajta elnevezéssel jelölt, ám lényegében egy betegségcsoportba tartozó betegséget, amelynek eredetére hiába kérdezünk a szakemberre, nem csak az időhiány, az orvostudomány homályos ismeretei is akadályozzák a betegnek adott egyértelmű válaszadást.
Sok, nagyon sok okot felhoz a tudomány a reumatikus-degenerativ betegségek okozóiként, ami már magában is arra mutat, hogy nincs egyértelmű válasz. Ne is foglalkozzunk tehát a kiváltó okokkal, csupán annyiban, amennyire komolyan hozzájárulhatnak a kór megelőzési lehetőségeire. Tény, nem igen találunk 50 év felett barátot, ismerőst, akinek nem lenne hasonló panasza. Szerbiában mintegy 500.000 beteget tartanak számon, azaz az idős emberek mintegy 70 százalékát. Érdemes tehát foglalkozni vele, a mai tudásunk kereteiben.
Az ízületekben a csontok egymás közötti súrlódásmentes mozgását, az ízületi felszíneket borító porcszövet és az ízületi üreget kitöltő ízületi folyadék biztosítja. Amint azonban belépünk az 50 év feletti korba, amit a mai tudomány szerényen idősödésnek titulál, nemcsak a porcfolyadék kiválasztása, hanem testünk minden mirigye fárad, csökkenő értékekkel dolgozik, ezért szárad, ráncosodik a bőrünk, gondot okoz a tévé hosszabb ideig nézése, fárassza szemünket az olvasás stb. A porcokat a kopáson kívül érheti természetesen számos más betegség, gyulladás, daganatos képződmény, sérülés, gümőkor, rákos áttétek, amiről a röntgen felvételek gyors felismeréssel szolgálnak. 90 százalékban azonban a porc elhasználtságáról van szó, aminek gyors jelentkezését eredményezheti elsősorban a testi túlsúly, valamint a nehéz fizikai munka évtizedes terhe.
Leggyakrabban gerincünket éri a betegség. Sajnos, ez a megjelenési forma egyben a legfájdalmasabb is, hiszen a csigolyák közötti porc ellágyulását rendszerint a ránehezedő súly következményeként kitüremlés követi (un. gerincsérv), amely érintkezve a közvetlen közelben gerincvelőből kilépő idegekkel kínos, szinte elviselhetetlen fájdalmakat okoz. Ennek kezdeti fázisát az orvosok lumbágó névvel jelölik, de ha megjelenik a láb alsó részébe kisugárzó fájdalom, ami a járást ellehetetleníti, akkor közhasználativá vált szóval isiásznak hívjuk. Köhögésre, hajlongásra, tehervivéskor a fájdalom drámaian fokozódik.
Leggyakoribb előfordulása az ágyékunkra tehető, ritkább a nyaki rész – orvosi megnevezéssel – cervicalis spondylosisa, azaz porckopása. A leggyakoribb négy ismertetett név, ami orvosaink ránk vonatkozó leleteiben előfordul: reuma, spondylosis, arthrosis, isiász, lumbágó egy betegségcsoportot takar, nem árt azonban ismerni őket, a könnyebb tájékozottság érdekében.
A térdizületeink felszíni pusztulása, kopása kissé később, rendszerint az 55-60 éveseknél jelentkezik, nem kímélve egyik nemet sem. Kezdetben érintésre a bőr melegebb az egészséges oldalnál, fájdalmas nyomásra, járáskor, terhelésre. A gyulladás később – egy-két hét múlva – akár spontánul is elmúlik, de visszamarad a reggeli mozgáskorlátozottság, amely a nap folyamán ugyan valamelyest enyhül „bejáródik”, hallható azonban kattogás, sercegés a térd hajlításánál és egy állandó fájdalom, ami sokáig csak terhelésre jelentkezik. A fájdalom minőségileg teljesen egyedi, egyesek alig panaszkodnak, míg mások ágyhoz kötődnek vele. A beteg mindenképpen igyekszik a súlyt az egészséges lábára áthelyezni, innen a karakterisztikus bicegő járás, de ez váltja ki a súlyos következményekkel járó izomsorvadást is a kevésbé használt lábban. A térd porckopása nem ugyanaz a meniskusnak nevezett betegséggel, ami a sportolókat sújtja és sérülés, illetve az izületek bemelegítésének hiánya okozza.
Szabály az orvostudományban, hogy amennyire sokrétű egy meghatározott betegség okozója, legalább annyi formában kell a gyógymódot is alkalmazni. Aki tehát arra gondol, hogy a fenn leírtaknak van egy csodagyógyszere, annak csalódást kell okoznom.
Habár mozgásszervi megbetegedésről van szó minden esetben, ellentmondásos, de törvényszerű jelenség az is, hogy mozgás nélkül, a fotelban ülve, vagy az ágyba heverve ne várjunk gyógyulást. Ne higgyük azonban, hogy az izületi kopás az élet megmásíthatatlan velejárója. A betegek magunk is hozzájárulhatnak állapotuk stabilitásához, a betegség előrehaladásának leállításához. Legalább olyan fontos a beteg akaraterejének fenntartása és a gyógyulás lassú mentének türelmes viselése, mint a gyógyszerek pontos szedése.
Mielőtt azonban a gyógymódokba elmélyednénk, ejtsünk néhány szót diagnózis szokásos menetéről. A fenti betegségcsoporttal egyaránt foglalkozik az ortopédia szakorvosa és a reumatológus. Mindkét szakember puszta vizsgálattal és egy röntgen felvétel segítségével az esetek nagy hányadában pontosan megállapíthatja a diagnózist. Ritkán kell alkalmazni ultrahang, CT és még ritkábban mágneses rezonancia (MR) kivizsgálást. Újabban alkalmazzák az artroszkopikus kivizsgálást, ami egy kis felvevőgép bejuttatását jelenti a beteg izületbe. Sokszor, ezzel a műszerrel a kisebb műtétet is elvégzik a kivizsgálás alatt.
Első lépése a gyógyszeres kezelésnek mégis a fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentők felírása kenőcs illetve tabletta formájában. A segédeszközöknek jelentős szerepük van e betegségek kezelésében. A kórfolyamat súlyosságának megfelelően a szükséges mobilitást tehermentesítő támbot (görbebot), mankó vagy járókeret segítségével biztosíthatjuk. A bot mindig a fájdalmas oldallal ellenoldali kézbe kerüljön. A porckopásnál ajánlatos, azonnal hozzákezdeni a porcvédő készítmények szedéseséhez, amelyekből óriási a választék a gyógyszertárakban. Orvosi szemmel nézve azonban csak azokat a szereket ajánlom, amelyeket tudományos kísérletek után jóváhagytak, ebből pedig csak kettő van: a Glukozamin, amelyből napi 1500 mg a kielégítő adag és a Chondroin, napi 400 mg –al. A gyógyszerek nálunk nem írhatók fel vényre, Magyarországon viszont igen. Nem érdemes az előírtnál kisebb mennyiséget szedni, bár elég drága gyógymódról van szó, sajnos ebben az esetben semmit sem ér a kisebb adag használata.
A mesterségesen előállított folyadék izületbe fecskendezéséről, a hialuronsavas kezelésről még nem alakult ki egyöntetű tudományos vélemény. Tudni kell, hogy ez a gyógymód még kísérleti formában van.
Mit tehet a gyógyítással egy időben a beteg? Élet- és munkakörülményeit próbálja állapotának megfelelően kialakítani: mindenképpen törekedjen elérni az ideális testsúlyt, e nélkül szinte eredménytelennek kell neveznem a terápiáját. Ne cipekedjen, kerülje a lépcsőket, kerülje a savasító táplálkozást, a szénsavas italokat, melyek hozzájárulnak az izületi porc gyengítéséhez. Ne kocogjon, ne teniszezzen, a labdajátékokat messze kerülje. A comb-és hátizmokat erősítse kerékpározással, sétával és úszással, de ne űzze ezeket versenyszerűen.
Nem lehet eleget hangsúlyozni a rehabilitáció szerepét. Alkalmazzák a fizikai gyógytornát, a mágneses terápiát valamint az elektromos szimulációt. A megtanult fizikai gyakorlatokat odahaza is folytassuk, ha lehet, naponta kétszer. A termálfürdő inkább divatos, mint hatékony. Természetesen a meleg víz izomlágyító hatása nem elhanyagolható, de egy időben végzett fizikai gyakorlatok nélkül, nem várható el látványos gyógyulás. Mikor már mindezen túl is a beteg állandó fájdalommal küszködik, a végső megoldás az operáció, amelynek ismertetése túlhaladná ennek az írásnak a kereteit.
