Orvosa nincs, patikába nem jár, pedig nem mai gyerek a beszélgetőtársam. Két hónap múlva fogja betölteni életének nyolcvannyolcadik esztendejét. Panaszkodni még nemigen hallottam. Életvidám, emlékezőtehetségét sok fiatal megirigyelhetné...
Barak István ifjú korában
– Barak Istvánnak jegyeztek be a templomban 1921. december 18-án Zomborban, és azóta is ebben a városban élek. Az anyakönyvvezető azonban Stipannak írt be, mert akkoriban nem viselhettem magyar keresztnevet. Szüleim magyar iskolába írattak, de át kellett mennem szerb tagozatra. Gimnáziumba kezdtem járni, de szabómester apám úgy vélte, jobb lesz, ha én is szabó leszek. El is mentem inasnak, majd háromévi inaskodás után segéd lettem, akkor kezdtem el pénzért dolgozni. Negyvenkettőben bevonultam katonának, Budapesten voltam szabó a Mária Terézia laktanyában két esztendeig. Aztán bejöttek a partizánok és újra be kellett vonulnom, Mariborban szereltem le két év után.
Miután leszerelt, letette a mestervizsgát és önállósult. Nem tartott azonban sokáig önállósága, mert hamarosan megnősült. Azaz, benősült – mondja huncut mosollyal, mert szerinte ez azt jelenti, hogy gazdag lányt vett feleségül. Műhelyt nyitott a Flórián utcában, munka volt bőven, egy-két emberrel dolgozott szinte éjjel-nappal, majd negyven év után, hatvanegy éves korában nyugdíjba vonult.
– Két gyermekem született, a lányom textiltechnikus, a fiam állatorvos lett, négy unokám, ugyanennyi dédunokám van. Rendes családi életet élek, zűr nélkül persze nem megy – teszi hozzá, és természetesen nagyon elégedett azzal, hogy mindeddig sikerült megőriznie az egészségét. Elmondása szerint sosem nélkülözött semmiben.
Honvéd egyenruhában szabókéként Budapesten
Bármennyire is hihetetlen, beszélgetőtársam nem jár orvoshoz, a patikában se látják. Ravasz mosollyal mondja, hogy akkor járt először orvosnál, amikor megnősült. Mandulagyulladása volt, meg eperohamok érték a sok sonka elfogyasztása miatt.
– Egyáltalán nem járok orvoshoz, mert nincs miért. Tiszta a tüdőm, azt sem tudom, hol van a szívem, a gyomrom, a vesém, sosem fáj a fejem, a vérnyomásom tökéletes – közli velem, és erre már koccintanunk kell a vendéglőben, ahol leültünk erre a beszélgetésre.
Mi a titka ennek, hiszen a jóval fiatalabbak is sorukra várnak az orvosi rendelőkben? – kérdezem.
– Nincs titka, legföljebb az, hogy rendes életet kell élni. Szerencsémre egyelőre csak a lábam mondta föl a szolgálatot. De nem egészen, mert egyáltalán nem fáj, csak nem visz úgy, ahogyan kellene, gyorsan kifáradok. Nem nélkülöztem sosem semmiben. Az étkezésben válogatós vagyok, nem szeretem, ezért nem is eszek babot meg töltött káposztát. Szeretem viszont a húst, ezért minden évben két disznót is vágunk. Reggelire legjobban a szalonnát szeretem, de nagyon jó a svargli is, meg minden ami jön, csak hús legyen. A feleségem azt mondja, vasgyomrom van. Szeretem az erős, sós húst, de jöhet a zsíros is, meg a borsos is.
– Fontosnak tartom a sok mozgást. Azelőtt állandóan bicikliztem, mostanában pedig gyalogolok. Igaz, bottal járok, de mindennap megteszem a három kilométert, mert én vagyok a beszerző, eljárok a piacra, a boltokba. Biztos, hogy ennek is köszönhetem, hogy rendben van a testsúlyom, idegeskedni se szoktam. Ritkán mérgelődök, a káromkodás számomra ismeretlen fogalom. Mindig vallásos voltam, most is eljárok a templomba. Sohasem cigarettáztam, és természetesen ez is hozzájárul az egészséges élethez.
Valóban nem mindennapi, hogy beszélgetőtársam egyáltalán nem jár orvoshoz, de gyógyszertárban sem volt soha, mert semmiféle orvosság nem kellett neki. Látásával már van ugyan egy kis baj, úgyhogy föl kellett hagynia az olvasással. De mint mondja: Csak ennyi baj legyen.
Fiatal korában sokat járt a Kaszinóba, táncolt, mulatozott, víg kedélyét máig is megőrizte. További jó egészséget kívántam beszélgető társamnak, és kiürítettük poharunkat. Mert az italt nem veti meg, még véletlenül se. Jöhet a bor is meg a pálinka is, persze azért nem szabad túlzásba vinni – tette hozzá.
