Olvasóink jól emlékeznek Heck Paula színésznő számos nagy sikerű színpadi alakítására. Mint ismeretes, 1953-tól a Zombori Népszínház tagja volt, 1955-től pedig a szabadkai Népszínház magyar társulatához szerződött. 1975-ben ment nyugdíjba. Szép énekhangjának köszönhetően elsősorban operettek primadonnaszerepeit játszotta, de drámai alakításai is sikeresek voltak. Főbb szerepei: Szilvia (Kálmán I.: A csárdáskirálynő); Polly (Brecht–Weill: Koldusopera); Csóriné (Tersánszky J. J.: Kakuk Marci); Stephanie (Barillet-Grédy: A kaktusz virága); Viktória (Ábrahám P.); Liza (Lehár F.: A mosoly országa). Nyugállományba vonulását követően kezdett el festészettel, versírással foglalkozni. Az alábbiakban egyik őszi versét közöljük:
Őszi séta Palicson
Fák lombjára már rátelepedett az ősz.
Száraz, tarka avar rezzen lábam alatt
De azért még ott pompáznak a kései őszirózsák
Vigasztalva a sétálókat, magasba nyújtják szirmaik.
Ők is búcsúznak a napsütötte nyártól.
Palics legszebb őszi pompájában
Partjáról bámulva a víz tükrét.
Megnyugtatón, békét áraszt felénk
S hangtalan idézi tükrén úszó felhőkkel
A majdan visszatérő tavaszi-nyári örömöket.
Te tájunk csodás gyöngye, mennyi szépséget nyújtasz
Szemnek és léleknek egyaránt.
Ha békére vágysz, hallgass hívó szavára
Csendes megnyugvást nyújt szívednek
Az őszi hangulat gyönyörű, ezerszínű varázslatával.
Élővilág is fájón búcsúzik már.
Sajnálva siratják nyári fészküket
S a víz felett keringve búsan integetnek
A tó vizének őszi naptól villogó tükrére
Remélve a tavaszi boldog visszatértüket.
