Az évtizedekig tartó kutatások eredményeként ma már teljes a megegyezés az orvosok körében arról, hogy az 5,2 mmol/l alatti koleszterinszint nem növeli az érrendszeri betegségek kockázatát. A múlt szerdai írásomban, igen körültekintő mérlegelés után, magam is ezt az értéket jelöltem meg felső határként, számítva arra, hogy ezzel sokaknak gondot okozok, hiszen az átlagérték vidékünkön ennél jóval magasabb, 5,9-6,3 mmol/l között mozog.
A HDL, vagyis a „jó” koleszterinnek pedig igen gyakori a 0.9 mmol/l alatti értéke. Mindkét esetben – újra hangsúlyozom –, akinek ilyen eredményei vannak, közvetlen, mindennapos életveszélynek van kitéve, létfontosságú tehát a határozott, azonnali lépés megtétele a kedvezőbb laboratóriumi érték elérésére.
Mivel tudjuk, hogy a zsírok kétféleképpen jutnak szervezetünkbe: egyrészt étkezéssel, másrészt viszont mi magunk, pontosabban a máj is állít elő – nem is keveset, az összes mennyiség 67 százalékát –, a legegyszerűbb gyógyítási eljárás logikus elven alapszik: tartózkodjunk azoknak az élelmiszereknek használatától, amelyek ismeretesen a fő hordozói a telített zsírokban bővelkedő koleszterineknek. Ma már köztudott, hogy a telített zsírok a sertéshúsban, a húskészítményekben, valamint a nem lefölözött tejben és tejtermékekben – főként a vajban – fordulnak elő magas arányban. A kolbászok, szalámik 40-45 százaléka olyan állati zsírokat tartalmaz, amelyek károsak szervezetünkre. Arra kell tehát törekednünk, hogy a még mindig népszerű sertéshúsfogyasztás helyett a magas fehérje és alacsony zsírtartalmú fehér húsokat fogyasszuk: a csirke, a vad, a pulyka, a hal minél gyakrabban kerüljön asztalunkra. Tanácsos az állati zsiradékokat növényi eredetűvel felcserélni, amelyek bővelkednek szterinekben. A növényi eredetű szterineknek szervezetünkre áldásos tulajdonsága van, képesek ugyanis kiszorítani vérünkből a koleszterineket és így leépíteni, lejjebb tornázni azoknak magas szintjét.
Nagy általánosságban beszélve, arra ügyeljünk, hogy a telített zsírok révén felvett napi energia, soha se haladja meg az összes energiabevitel 10 százalékát. Mindennek ma már bőséges, mondhatnám szakosított irodalma van, amelyben hozzáférhető nyelven „kitanulhatjuk” a koleszterin elleni harc minden fortélyát.
Amiről kevesebb tájékoztatást kapunk az a gyógyszeres beavatkozás, ami éppen ezért megérdemel néhány mondatot. Számos esetben maga a diéta nem nyújt megfelelő eredményt, többnyire a betegség makacssága miatt. Ebben az estben orvosunk két megoldás között választhat: vagy a fibrát- vagy a sztatin-típusú gyógyszereket ajánlja a betegnek. Mi a különbség? A fibrát-típusú hatóanyagok (fenofibrát, bezafibrát stb.) fokozzák a vérzsírokat lebontó enzimek hatását, s így fejtik ki hatásukat. Sajnos, számolni kell egy kellemetlen mellékhatásukkal, hozzájárulnak az epekőképződés gyakoriságához. A modern idők gyógyszerének számítanak a sztatinok (minden ilyen típusú hatóanyag neve „sztatin”-ra végződik, például lovasztatin, pravasztatin). Előnyüknek tekintjük, hogy nem okoznak epekövet, mellékhatásai mérsékeltek: izomfájdalom, enyhe gondolkodászavar, gyomorégés. A mai idők világszerte a leggyakoribban felírt gyógyszerének tartják. A két említett gyógyszerfajtát semmiképpen ne vegyítsük önkényesen, mert vesekárosodást okozhatnak!
