Ahhoz, hogy valaki jogot szerezzen arra, hogy öregségi vagy rokkantsági nyugdíjba vonuljon alapvető feltétel, hogy meglegyen a nyugdíjjogosultsága. A jelenleg érvényben levő nyugdíj- és rokkantsági biztosításról szóló törvény értelmében kétféle jogosultság létezik. Az egyik az alapvető, törvényileg meghatározott nyugdíjjogosultság, a másik pedig az úgynevezett különleges jogosultság. Az érvényes jogszabályok alapján a jogosultságot akkor ismerik el, ha az előírásoknak eleget téve a feltételeknek is eleget tesz a kérvényező, és az a hatályos törvények alapján kivitelezhető.
A szolgálati időbe beszámítódik az az idő, amelyet a biztosított munkában töltött el és alapvető feltétel, hogy erre az időszakra, amíg dolgozott fizették utána, vagy ő maga személyesen fizette a nyugdíj- és rokkantsági biztosítást, azaz a megszabott járulékot. Előfordulhat, hogy a nyugdíjkor elérésig a nyugdíjkorhatárt különleges feltételekhez szabták, tehát ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy a valós terjedelme a szolgálati időnek nem a megszabott keretek között számítódik, hanem bizonyos kedvezményeket élvez a biztosított. Aki ilyen kedvezménnyel nem rendelkezik, annak a munkában eltöltött éveit a gyakorlatban úgy számítják, hogy minden kalendáriumi év 12 hónapból áll, s ha ezt az időszakot kitöltötte, akkor kezdeményezheti a nyugdíjaztatását.
Akinek viszont bizonyos kedvezmény számítható fel, annak esetében szintén figyelembe veszik azt az időszakot, amelyet a munkával töltött el, de mivel különösen nehéz körülmények között vagy veszélyes feltételek mellett dolgozott, esetleg olyan munkát végzett, amely az egészségére nézve káros hatással volt, vagy pedig olyan munkakört töltött be, amelynek az elvégzése életkorhoz kötött, s bizonyos kor után annak folytatása nem javasolt, az ilyen feltételek mellett dolgozó személyek jogosultak arra, hogy egy kalendáriumi évet ne 12 hónapként számítsanak fel nekik, hanem bizonyos kedvezményben részesüljenek. Hogy a kedvezmény milyen mértékű lesz, az a munka nehézségétől függ, de a törvény meghatározza azt, hogy a legfelsőbb határ az ötven százalék, azaz 12 hónapra legtöbb csak 18 hónap számítható fel. Az ilyen munkakörben dolgozók esetében a nyugdíjbiztosításkor még külön kiegészítő illetéket kell fizetni, amelyet az idevágó törvény irányoz elő.
A kedvezményes szolgálati idő vonatkozik azokra a nőkre is, akik három gyereket szültek, vagy pedig azokra, akik a háborúban vettek részt, a harctéren harcoltak, de mindez csak a 2003. április 10-én hatályba lépő jogszabály alapján érvényesíthető.
