Nem ritka eset, hogy egykori vállalkozók, akik beadták az ipart vagy regisztrált földművesek, munkát vállalnak és megváltoztatják nyugdíj- és rokkantsági biztosított státusukat. A kérdés az, hogy ilyen esetben mi történik korábbi biztosításukkal, illetve biztosítással lefedett szolgálati éveikkel.
Amennyiben az érintettek rendszeresen fizették a nyugdíj- és rokkantsági biztosításuk járulékát, kétségtelenül elegendő feltétel a biztosítással lefedett szolgálati éveik elismeréséhez. E tekintetben tehát nem kell aggódniuk. Ám az sokakat nyilván váratlanul ér, amikor munkaadójuk közli velük, hogy korábbi szolgálati éveik, bár be vannak jegyezve munkakönyvükbe, nem számítanak a „holtmunkát” illetően. Pedig a „holtmunka” nem is olyan lényegtelen a nagyobb bérezést illetően, vagy pedig az évi szabadság időtartamára és a szociális programból való jogosultságra vonatkozóan. Bár ez a kérdés nem tartozik szorosan a nyugdíj- és rokkantsági kérdéskörbe, mégis sokan felteszik a kérdést és keresik a választ a biztosító ügyfélfogadó irodáiban is.
Hogyan lehetséges, hogy az állami és a magánvállalatok alkalmazottainak elismerik „holtmunkájukat”, a vállalkozóknak pedig nem? – kérdezik leginkább az egykori magánvállalatok, különféle üzletek, boltok, orvosi- és fogorvosi rendelők, ügynökségek tulajdonosai? Kérdéseikre a válasz a munkaügyi törvénynek a Munkaügyi- Foglalkoztatási és Népjóléti Minisztérium tolmácsolásában található. Eszerint ugyanis a vállalkozók biztosítással lefedett szolgálati évei – még ha be is vannak jegyezve a munkakönyvbe – a munkaügyi törvény értelmében nem számít munkaviszonynak, így a vállalkozóból lett foglalkoztatott nem számíthat „holtmunkája” elismerésére és a 0,4 százalékos béremelésre szolgálati évenként. Ugyanez a magyarázat vonatkozik az egyéni gazdálkodókra is, ha munkaviszonyt létesítenek. A törvénynek ilyen magyarázata érinti azokat is, akik vállalkozásukban saját magukat foglalkoztatták, netán igazgatói székbe helyezték magukat.
Ugyanilyen elbírálás alá esnek azok a munkanélküliek is, akik egyedül fizetik a nyugdíj- és rokkantsági biztosítást. Számukra sem jelent szolgálati időt az az időtartam, amelyre egyedül fizették a biztosítási járulékot. A „holtmunkára” való jogosultságra munkaviszony szükséges.
