A Bajmokon 1949-ben, 1950-ben és 1951-ben kisérettségit tett magyar öregdiákok találkoztak november 20-án a Dózsa György MMK-ban. A mintegy 150 diákot számláló három osztályból tíz-egynéhánynak sikerült eljönni. Mivel kevesen voltak, Mojzes Antal szervező a náluk idősebbeket is meginvitálta, így lettek 22-en.
A II. világháború miatt sokan kénytelenek voltak megszakítani iskoláztatásukat, és csak később csatlakozhattak az 1946-ban induló magyar algimnázium tanulóihoz. Az algimnázium az elemi iskola 4. osztálya után következett és három évig tartott. Hogy mennyi diáknak sikerült a kisérettségiig eljutnia, ma már nem tudni. Akik sikeresen levizsgáztak, irodai munkát is kaphattak, ami nagy dolognak számított abban az időben.
A megjelentek tisztelettel emlékeztek egykori tanáraikra: Kicsi Andrásra, aki számtant adott elő, Dosztán Veronikára, a legendás magyartanárra, akinek magyarságtudat-mélyítő önképzőkörei abban az időben merész tettnek számítottak, továbbá Dulity Magdaléna orosztanárra, Ströbl Aladár történelemtanárra, aki megragadó mesélőképességével ellensúlyozta szigorát. Emlékeztek a mindig kedves és csinos természetrajztanárra, Mérei Klárára, akiért a fiúk rajongtak, Guelminó Ilona rajztanárra, aki ugyancsak szaktudása magaslatán állt és Secsujszki Mirjanára, a tornatanárra, valamint az igazgatóra, Batistić Milenkóra.
Hiába múlt el több mint fél évszázad, a Ballag már a vén diák kezdetű dal felcsendülésekor ismét azok a tizenéves kamaszok lettek, akik nyílt szemmel néznek a reményteljes jövőbe. Egy percig csöndben emlékeztek azokra az osztálytársakra is, akik már nem lehetnek közöttük.
Herceg Ilonka felidézte, amikor az első padban ült és a mögötte levő két fiú minduntalan a fonott varkocsait húzogatta. Ez volt az udvarlási mód. Olyan padokban ültek ahol az ülőke egybe volt az asztallal, és hol ketten, hol hárman osztották.
Csonka Teréz 13 évesen Szabadkára költözött, ám kitörölhetetlen és csodaszép gyermekkora volt Bajmokon. Osztálytársnője és nagyon jó barátnője lett Herceg Ilonka, akivel a mai napig tartják a kapcsolatot. Nagy Györgynek a fúvószenekarban töltött idő jelenti a legszebb emlékeket. Nagybőgősként játszott és országjáró körúton vettek részt. Hajnal Ferenc Telecskáról került Bajmokra a 4. osztályba. Neki a tanulás volt az első, s ha maradt idő, akkor jöhetett a játék. Trombitás szeretett volna lenni, csakhogy ehhez sajnos botfülű volt.
A Kollár nővérek, Anna és Teréz is szerettek iskolába járni, a házi feladatok elkészítése azonban nem volt egyszerű számukra, mert tanyasiak lévén sokat kellett otthon dolgozniuk. Nyáron a disznókat, ősszel pedig a birkákat őrizték.
Gunity István először volt osztálytalálkozón. Örült, hogy a régi emlékeket felidézhették.
A találkozó vendége volt Nagy János, aki 89 éves kora ellenére kerékpárral közlekedik, rendszeres látogatója a gerontológiai klubnak, és a leghűségesebb ministráló a templomban.
