Teljesen meghiúsult a nyugdíjbiztosítási törvény módosítása kapcsán tárgyaló öt szakszervezeti képviselőből álló csoport és a kormány közötti egyeztetés. A hatalom nemcsak nem fogadta el a szakszervezet által kért feltételeket, hanem tárgyalni sem volt hajlandó a nyugdíjtörvény ügyében. Így az összefogott öt szakszervezetnek nem maradt más választása, minthogy tegnap megkezdje az aláírásgyűjtést a kormány leváltására. Belgrádban a Mihajlo kenéz utcában már sorakoznak az elégedetlenkedők, hogy aláírják a támogató nyilatkozatot, és hamarosan ugyanez fog történni a legtöbb szerbiai nagyvárosban.
Nemcsak a nyugdíjasok elégedetlenek, hogy a kormány nevében Rasim Ljaljić illetékes munkaügyi és szociálisügyi miniszter lesöpörte az asztalról a kezdeményezést, hogy az átlagnyugdíj összege ne legyen alacsonyabb a szerbiai átlagfizetés 60 százalékánál, hanem legalább ennyire kifogásolják a tárgyalás kimenetelét a foglalkoztatottak is. Mert nem volt hajlandóság arra, hogy a korkedvezményes nyugdíj esetében könnyítést fogadjanak el vagy a nők szolgálati idejét ne növeljék 38 évre, hanem maradjon a 35 év, de még azt se találták jónak, hogy a legnehezebb munkát végzőkre, a bányászokra vonatkozólag kivételt tegyenek, és engedélyezzék, hogy 40 szolgálati évvel, életkoruktól függetlenül, kedvezményes nyugdíjba vonulhassanak.
Talán a legelégedetlenebb az a 6000 nyugdíj előtt álló, munkaerő-felesleggé vált érintett, aki jelenleg a munkaközvetítőn kapja a havi járandóságát, s csak arra vár, hogy egy-két éven belül nyugállományba vonuljon, hogy végre rendeződjön a státusa. Az illetékes minisztérium ezt a kérdést sem volt hajlandó megoldani.
Pedig Boris Tadić köztársasági elnök múlt pénteken felháborodásának hangot adva kijelentette, hogy az országos sztrájkot előkészítő szakszervezetek kérelmét a kormány majd felülvizsgálja és a főbb követeléseket teljesíti. Szemfényvesztés volt ez csupán, így akarták leállítani a tárgyalási folyamatot, és talán elvenni a szakszervezetek kedvét a kitartó lázadástól, ám hamarosan kiderült, hogy a nyugdíjasok és a foglalkoztatottak érdekeit követelők szívósabbak, mint azt sokan gondolták. Legalább öt követeléstől nem tágítanak, s mára már a kormány megbuktatása érdekében tevékenykednek. Hiába győzögeti őket az illetékes miniszter, hogy a Nemzetközi Valutaalap ludas mindenért, mert minden egyes módosításért az ő beleegyezésük szükséges, ez többé már senkit nem érdekel. Talán lehetett volna ezt emberségesebben, tárgyalásra készen közölni a másik féllel, és akkor esetleg más lett volna a dolog kimenetele, de már nincs visszaút, a szakszervezetek, úgy tűnik, a végsőkig elmennek.
Egyetlen pozitívuma az eddigi egyeztetésnek, hogy a kormány elfogadta, a legalacsonyabb szavatolt nyugdíj a szerbiai átlagbér 27 százaléka legyen.
