Nem sok olyan dolog van, amelyben Szerbia lépést tud tartani a világgal. Egy dologban azonban egészen biztosan: az idős emberek száma (65 év felett) napról napra nagyobb, a munkaképes lakosság száma pedig egyre fogyatkozik. Ennek okozati összefüggéseit kereshetjük a jobb életfeltételekben, a jobb egészségügyi ellátásban, de abban is, hogy egyre kevesebb az újszülött. Ma már ott tartunk, hogy nagyobb a 65 évnél idősebbek száma, mint a 14 éven aluliaké. A jövőt illetően – a jelzések szerint – a helyzet csak romlani fog. Különösen kétségbeejtő, ami ilyenkor, a tanév kezdetén vetődik fel, hogy egyes környezetekben alig van iskoláskorú gyerek.
A falvak elöregedésének egy másik előidéző oka a fiatalok elvándorlása, jobbik esetben csupán a szomszédos városba. A statisztikai adatok szerint Szerbiában évente mintegy 50 000 ember költözik faluból városba. Különösen szembetűnő ez az elvándorlás az ország déli részeiben, ahol a falvakban nagyon sok az üres ház. Ha ez így folytatódik, 15 év múlva falvak százai maradnak egyetlen lakó nélkül.
Vajdaságban a 123 500 idős háztartás közül mintegy56 500 falun van. Elszomorító, hogy ezek 63 százalékában magányos emberek élnek, a háztartások 36,4 százaléka kéttagú, és mindössze 0,6 százalékában vannak hárman vagy többen. És éppen az egy- és kéttagú háztartásokban élők vannak kitéve a legtöbb veszélynek. Nagyon sok esetben nekik nincsen aki segítsen a kritikus pillanatokban. Számukra sokkal nehezebben érhetők el a szociális központok részéről nyújtott segítségek, és ők nehezebben helyezhetők el az idősek otthonaiban is. Részint azért, mert megszokták környezetüket és még a súlyos helyzetekben sem szívesen cserélik fel szerény otthonaikat az idősek otthonainak szobáira, vagy anyagi körülményeik nem engedik meg az ilyenfajta ellátást. Ugyanakkor Vajdaságban az idős korúak ellátására nyitott gerontológiai központok jórészt nagyobb városokban vannak, kivéve Moholt és Kucorát, ugyanis ezekben a helységekben van idősek otthona.
Az sem mellékes, hogy a gerontológiai központokban nagy a túljelentkezés, szabad helyet csak a jelentkezők egy részének tudnak biztosítani, így igen hosszúak a várólisták. Szerbiában az államilag fenntartott idősek otthonai mellett magánkézben lévő otthonok is működnek, sajnos többségük nem felel meg az előírásoknak, ezért megfelelő engedéllyel sem rendelkeznek. Nagy részük vendéglátó-ipari vállalkozásként van bejegyezve, de illegális gondozóházakként működnek.
Újvidéken is gondot okoz a férőhelyhiány a Gerontológiai Központban, amelyhez három idősek otthona tartozik: a limáni, az újtelepi és a futaki, összesen 893 férőhellyel. A férőhelyek több mint felét az ápolásra szorulók foglalják el. Jelenleg mintegy hatvanan várnak felvételre. Legalább még egy, száz férőhelyes épületre lenne szükség, hogy elhelyezhessék a jelentkezőket. Bizonyos javulás várható, ha felépül a szellemileg leépült, Alzheimer-kórban szenvedő idősek otthona, amely 25 idős, beteg személy ellátására lesz alkalmas. Egyébként a székváros minden tizedik lakosa 71 évnél idősebb. Demográfiai szempontból már akkor is idősnek számít a lakosság, ha tíz százaléka korosabb 65 évnél.
