Említettük a rovat előző számában, hogy a túl kevés (öt óránál kevesebb) és a túl sok (kilenc óránál több) alvási idő, ha állandósul, betegségnek tekinthető, és a várható koronáris szívbetegséggel, szívrohammal vagy szélütéssel áll kapcsolatban. Hogy mi köze az alvászavarnak például az agyi katasztrófákhoz? Az, hogy az állandósult alvászavar többnyire első jeleként értékelhető az agyi vérellátás tökéletlenségének. Ez viszont a stroke előfutára.
Feltehetnénk a kérdést: miért értékelnék az alvászavart betegségnek, amikor a laikus is tudja, hogy nyáron a nagy melegben vagy egy különösen felkorbácsoló élmény után senki sem tud elaludni? Mindenkinek lehetnek rossz éjszakái, hiszen az okok hemzsegnek körülöttünk. Tulajdonképpen mikor válik az alvászavar betegséggé, olyan panasszá, amit orvosunk nem fog megmosolyogni? A szakemberek megválaszolják ezt a kérdést is: ha valaki legalább négy héten át elalvási vagy átalvási nehézségekkel küzd, vagy két-három napig jól alszik, azután egy-két napig sehogyan sem, és ez a ritmus így hullámzik heteken keresztül, mindenképpen érdemes felkeresni a háziorvosunkat vagy a szakorvost.
A komputertomográffal készült felvételek biztonságosan kiszűrik az agyi vérkeringési zavarokat, ultrahangtechnikával pedig a nyaki verőér esetleges eldugulása térképezhető fel. Ez az a stádium, amikor még biztonságosan elhárítható a katasztrófához vezető út, a betegen lehet segíteni. Természetesen a terápia nem egyszerű, hiszen az esetek többségében erős súlytöbblet, dohányzás, vércukorszint- és koleszterinszint-emelkedés, valamint az előbbiek hozadéka, a magas vérnyomás is fellelhető.
Szóljunk a szerencsésebb esetekről is. Mi a teendő, ha fennáll az alvászavar, de nem folyamatos, nem változik ritmikusan két-háromnaponként, vagy ha igen, a komputertomográf nem mutat ki agyi elváltozásokat, a szív és az érrendszer sem vált komolyabb betegség áldozatává. Az alvás hiányban szenvedő emberek reakcióideje jelentősen meghosszabbodik, és figyelmük is komolyan beszűkül, ami mind a munkában, autóvezetésben, mind a társadalmi életben megbosszulhatja magát. A kutatók szerint a négy-öt napig tartó alváshiány tünetei elmúlnak, visszatér az éberségünk akár egy nap alatt, ha tíz órát alszunk. A rendszeresség szerepe nem hangsúlyozható eléggé: ugyanabban az időben keljünk és feküdjünk, emellett a serkentők (kóla, csokoládé, kávé) esti kihagyásának is alapvető a jelentősége.
Orvosaink pontosan tudják, hogy milyen altatót írhatnak ki szémunkra. A következő sorokban azokhoz szólnék, akik veszik a bátorságot és az altatójukat recept nélkül szerzik be. Bármiként is jutunk hozzájuk, szigorúan elzárva kell tartani őket, gyermekekre, felnőttekre egyaránt veszélyesek. A benzodiazepamok (Bensedin, Diazepam, Cerson, Nipam) 5 mg-os kiszerelésben nyugtatók, 10 mg-os kiszerelésben pedig enyhén altatnak. Erős altatóként ismert még a bromazepam (Bromazepam, Lexilium), ám korszerűtlen. Ha már tisztáztuk, hogy mi áll az alvászavar hátterében és altatóhoz kell nyúlnunk, használjunk Z-szereket. Azért nevezik őket Z-szereknek, mert kémiai nevük Z betűvel kezdődik: Zolpidem (Stilnox, Sanval, Belbien), Zopiclon. Az altatókat legtovább egy hónapig használhatjuk szünet nélkül, különben fennáll a rászokás, az adagok kényszerű növelésének veszélye.
