A nyugdíjasok életminőségének romlásához többek között igen hathatósan hozzájárul az alvászavar, amely igaz, kissé enyhébb formában, de mindenképpen jelentkezik az aktív személyeknél is, 60 életévük betöltése után. Ezeknél az embereknél kétfajta panasszal találkozunk: „rossz alvó vagyok – panaszolja az egyik –, könnyen elalszom, de az éjszaka második felében sűrűn felébredek. Egyre nehezebben tudok visszaaludni”. Vagy a másik tipikus panasz: „nem tudok elaludni, fel-felriadok, reggel pedig nem tudok felkelni”.
Sajnos az alvászavart igen ritkán tartjuk betegségnek, pedig a fenn jelzett korban már minden harmadik ember szenved tőle. Sokan szégyellik is, gondolván, hogy egyfajta jellembeli gyengeségre utal, a változó vagy nehezedő körülményekhez való alkalmazkodási képtelenségre mutat, ezért legtöbbször barátaikhoz fordulnak tanácsért, esetleg a gyógyszerésztől kérnek altatót. A hivatalos medicina már jó néhány éve górcső alá vette az alvásminőség romlását, különösen aktuálissá vált ez az olyan diagnosztikai eszközök megjelenésével, amelyek a mikrosérüléseket is ki tudják mutatni az emberi agyban. Elsősorban a CT-re és a PET-re gondolok. Legújabban a Nyugat-virginiai Egyetem Sleep című szakfolyóiratában jelent meg kimerítő tanulmány az alvászavarokról. Száznegyvenkét hatvan éven felüli felnőttet vizsgáltak két éven keresztül, alvásidejük ismeretében csoportokba osztva őket. Ha a napközbeni szundikálással együtt – írja a folyóirat – napi öt óránál kevesebbet alszunk, duplájára, 60 éven felül pedig háromszorosára emelkedik a kockázata annak, hogy valakinél koronáris szívbetegséget, hirtelen beálló szívrohamot vagy szélütést (stroke) diagnosztizáljanak. Ugyanakkor a „hétalvókon” is elverte a port a Sleep, ugyanis aki napi 9 óránál többet alszik, annál másfélszer nagyobb eséllyel jelentkeznek ezek a betegségek.
Az alvászavarok eredetét a komputertomográf felvételeinek segítségével sikerült lokalizálni, mint apró, a gombostűfejnél nem nagyobb infarktusokat az agy belsejében. Sok ezer agysejt hal el minden alkalommal, amikor egy-egy hajszálér tönkremegy az agyban. Az agysejtek elhalása fokozatos kiesésekhez vezet, lassan megjelennek az olyan tünetek, mint a memóriazavar, hangulatunk indokolatlan hullámzása, váratlan dührohamok, és nem utolsósorban az állandósuló alvászavar. Ha ilyen szimptómákra altatókat szedünk, a betegség csak felgyorsul, hiszen a korszerűtlen, elavult, de nálunk még ma is használatban lévő altatók működési elvében benne van az agyi vérátáramlás körülbelül 10 százalékos csökkentése. Azoknak az embereknek, akik az agyi véráramlás határain vannak, ezek a készítmények súlyosan ártanak, közülük kerülnek ki azok a betegek, akiket hirtelen kialakuló heveny agyi keringészavar tünetei miatt hoznak kórházba féloldali bénulás, beszédképtelenség vagy más agykatasztrófa tüneteivel. A betegségmegelőzés kezdetleges színvonala, az egészségügy fejletlensége, a súlyos szociális helyzet, és sok egyéb ok közrejátszik abban, hogy az 55 év alattiak stroke-kockázata hatszorosa az európai átlagnak. Következő szerdán az alvászavar tüneteinek megelőzéséről és gyógyításáról esik majd szó.
