Úgy tűnik, hogy a Nemzetközi Valutaalap képviselőinek végképp elegük van a szerbiai nyugdíjtörvény reformjából, mert a mostani találkozó alkalmával már előre bejelentették, hogy erről a kérdéskörről nem kívánnak tárgyalni. Mintha azt mondták volna, hogy nem csupán a nyugdíjasoké a világ. Pedig nálunk ez bizony jelenleg 1,6 millió polgárt érint, és bizonyára nagyon sokan vannak olyanok, akik már számlálják az éveket, lehet, hogy a hónapokat vagy a napokat, hogy mikor mennek végre nyugdíjba. Valamennyit elkeserít és felháborít mindaz, ami a nyugdíjtörvény reformja körül történik. Mert egyértelmű, hogy egyre szigorodnak a feltételek a nyugdíjba vonulás tekintetében, és a nyugdíj összegének elszámlálásra vonatkozóan is, sőt az is egyértelművé válik, hogy rohamosan egyre kevesebbet fog érni legidősebb polgáraink havi ellátmánya.
Hiszen ha a jelenleg a köztársasági képviselőház előtt levő megreformált nyugdíjtörvényt elfogadják valamikor szeptember folyamán, akkor a szerbiai nyugdíjasok még abban sem reménykedhetnek, hogy akkora nyugdíjat fognak kapni, mint eddig. A reform lényege, hogy lassan és fokozatosan faragják le a nyugdíjakat, jelenleg a szerbiai átlagfizetésnek a 60 százalékát teszi ki az átlagnyugdíj, ám ebből hamarosan 40 százalék lesz.
Ezt nem fogja hagyni és ölbe tett kézzel nézni az országban aktívan működő öt szakszervezet, ugyanis sztrájkhullámot jelentettek be szeptember végére a nyugdíjtörvény reformja miatt, de főleg azért, mert a kormány teljesen marginális kérdésként kezeli mindezt, és jottányit sem hajlandó engedni a feltételekből. Szeptember 29-én lesz az első sztrájknap Borban, s azt követően naponta vonulnak fel Szerbia városaiban a tüntetők. A szakszervezetek azt követelik, hogy az átlagnyugdíj továbbra is a szerbiai átlagbér 60 százaléka legyen, hogy a minimális nyugdíj ne legyen kevesebb a szerbiai átlagbér 25 százalékánál, hogy a kedvezményezett nyugdíjasok 40 szolgálati évvel elmehessenek nyugdíja, valamint azt is, hogy a nők esetében szolgálati évet ne emeljék 35-ről 38 évre, és hogy az öregségi korhatár se módosuljon 53-ról 58 évre. Kitartanak a felsorolt feltételek követelése mellett, úgy gondolják, hogy ez nem nagy engedmény, és a hatóság részéről is nagyobb megértést várnak el a szociálisan érzékeny területek iránt. Ezenkívül azt követelik az ország irányítóitól, hogy jobban tennék, ha a feltételek folytonos szigorítása helyett inkább azt ellenőriznék rendszeresen, hogy a vállalatok fizetik-e és milyen lemaradással a nyugdíjjárulékot, vagy inkább a munkanélküliség felszámolására és az életszínvonal növelésére koncentrálnának.
