Számtalan ok előidézheti a halláscsökkenést, de mi ez alkalommal arra mutatunk rá, mit lehet tenni időskori nagyothallás esetén. Amíg korunk haladtával szinte törvényszerűen megjelenik az érelmeszesedés, a látásromlás, a feledékenység, a prosztatabántalmak, vagy a nőknél a változókori bántalmak, addig 60-65 éves korban minden negyedik, 75 éven felül pedig minden harmadik embert – még ha nehezére esik is bevallani – kíméletlenül elér a nagyothallás. Nem egészen világos orvosi szemmel nézve, miért titkolják – mert titkolják – a 65–70 évesek e két kór megjelenését, gondolok itt a prosztatabántalmakra és a nagyothallásra.
Könnyed szívvel, szinte humoros vidámsággal ecseteljük feledékenységünket, megbocsátható, sőt természetes szemünk gyengülése, fogaink kopása, szuvasodása, de hogy nagyothallanánk, titkoljuk, rejtegetjük, évekig nem fordulunk az orr-, fül- és gégeszakorvoshoz. Nem egy esetben előfordul az a paradox helyzet, hogy a nagyothalló ember inkább kerüli a társaságot, minthogy helyzetének megoldásával foglalkozna. Pedig nincs más választás.
Az időskori halláskárosodás visszafordíthatatlan jelenség, ami érthetővé válik, ha egy-két mondattal rávilágítunk arra, mi is történik ebben az esetben. A fül három főbb területre osztható: a külső fülre, azaz a hallójáratra, a középfülre és a belső fülre. A hanghullámok megrezegtetik a dobhártyát, amihez a hallócsontocskák kapcsolódnak. Ezek átveszik a rezgéseket és továbbítják a belső fülben elrejtett több ezer idegsejthez. Az idegsejtek felületén finom csillószőrök vannak, s ezek a hanghullámok rezgéseit átalakítják elektromos jelekké, és ebben az értelmezhető formában továbbítják az agysejtek felé. Nos, bizonyos külső okok, például a hosszú ideig tartó jelentős zajterhelés miatt (lakás forgalmas úton, hosszan tartó építkezés a közelben, foglalkozási ártalom: traktor, motorbicikli, buldózer, ütvefúró, láncfűrész, mentősök stb. esetében), de a belső fül betegségei, vagy egyszerűen az öröklött hajlam miatt, ezek az idegsejtek tömegesen elhalnak, a csillószőrök elhajolnak, eltöredeznek. Ezzel az elektromos jel kevésbé hatékonyan továbbítódik az agy felé, és ez halláscsökkenésben nyilvánul meg. Elsősorban a magasabb, élesebb hangok tűnnek tompábbnak, de a nagyothallás tipikus jele az is, ha nehézséget jelent a háttérzajból kiemelni a szavakat.
Erre közeli példa a futball-világbajnokságon a vuvuzela, azaz darázskürt hangja melletti kommentár hallgatásának lehetetlensége. Gyakran filmek nézésekor a magasabb női hangokat nem halljuk, fel kell hangosítani a tévét, rádiót, nem értsük azoknak a beszédét, akik kevésbé artikulálják a szavakat, ajakmozgásukkal takarékoskodva beszélnek. Ha ezeket a jelenségeket észleljük, beszéljünk az orvosunkkal, aki hallásszűrésre utal. A ma kapható digitalizált halláskészülékek egyrészt rejtettek, másrészt annyira tökéletesek, hogy hamarosan feledtetik velünk a felsorolt panaszokat. Meg kell említeni, hogy az egészségügyi biztosítás által a jelen pillanatban majdnem térítésmentesen – talán 10%-os részesedéssel – digitalizált hallókészülékhez juthatunk. Tehát semmi ok a tétovázásra!
