A nyugdíjbiztosítási törvényjavaslatot a kormány a múlt héten a partnerek megkérdezése és véleményegyeztetés nélkül a köztársasági parlament elé utalta. Az már biztos, hogy ősznél előbb nem kerül napirendre ez a jogszabályjavaslat a tisztelt ház előtt. Tehát egyelőre elnapolták e rázós szociális kérdés megvitatását. Tették ezt oly módon, hogy a kormánynak, mielőtt a parlamenti procedúrába utalja a törvényt, kötelessége lett volna a szociális-gazdasági tanáccsal egyeztetni, de ettől eltekintett. Hiábavaló volt a Nyugdíjbiztosítási Alap követelése is, hogy a kormány képviselőivel egyeztessenek a tervezett módosításokról, s ugyanúgy ezt nem tették meg a szakszervezetekkel sem, és a nyugdíjas szövetségek is kimaradtak a sorból. Miután kiderült, hogy csak szeptemberben kívánnak tárgyalni a nyugdíjtörvényről, a Nyugdíjbiztosítási Alap igazgatóbizottsága úgy határozott, hogy tovább nem könyörög sem a kormánynak, sem a parlament illetékeseinek, hanem a szeptemberi vita kezdete előtt egyszerűen a 250 képviselőből álló tisztelt ház elé utalja a törvénnyel kapcsolatos észrevételeit. Valószínűleg ugyanezt a megoldást választja a Tartományi Nyugdíjasszövetség, az Önálló Szakszervezetek Szövetsége, s minden bizonnyal a Szerbiai Nyugdíjasszövetség is.
Felvetődik a kérdés: vajon mit vétettek a nyugdíjasok hivatalos képviselői a kormánnyal és a parlamenti illetékesekkel szemben, hogy ennyire menekülnek tőlük? Miért nem kíváncsiak a véleményekre? A szakszervezetek illetékesei szerint a törvénytervezet megerősítését megelőzően a kormány azért kerülte meg a szociális-gazdasági tanácsot, a reprezentatív szakszervezeteket, a nyugdíjbiztosítási alapot és a Munkáltatók Unióját, mert nem látott esélyt arra, hogy a szociális partnerek a mostani formában elfogadják a jogszabályt. Előre tudták, hogy nem sikerül zöld ágra vergődniük, és abban is biztosak voltak, hogy a Nemzetközi Valutaalap elvárásainak maradéktalanul eleget kell tenniük, mármint kormányrészről, viszont éppen ez az, ami a másik félnek nem tetszik. Nyilvánvaló volt a kormány részéről, hogy a megszigorítások és a korlátozások – amelyeket a nemzetközi pénzintézet diktál – nem nyerték el a nyugdíjasokat képviselő szervezetek tetszését. Márpedig az is nyílt titok, hogy a szociális-gazdasági tanácsban többségben vannak azok a tagok, akik a Nemzetközi Valutaalap nyomására ellenzik a kormány által támogatott feltételeket. Ezek pl. a nyugdíj és az általános pontérték összehangolásának tervezett módja, ami a nyugdíjasok nagy többségének nem felel meg. Ezenkívül az öregségi nyugdíjkorhatár növelése 53-ról 58 évre, valamint a nők szolgálati évének meghosszabbítása 35-ről 38 évre. Ezenfelül a nyugdíjasokat képviselő szervezetek követelik azt is, hogy a munkaerő-felesleggé nyilvánított dolgozók nyugdíjba vonulásakor a jelenlegi törvényt alkalmazzák, viszont a módosítási javaslat merőben mást irányoz elő.
Tehát a nyugdíjasok képviselői őszre fogják benyújtani észrevételeiket a köztársasági parlament illetékeseinek, de ezzel még nem fejezik be tevékenységüket, hiszen az érdekvédelmi szervezetek máris aktívan tervezik az őszi megmozdulást. Az a cél, hogy tiltakozó nagygyűléseket szervezzenek Belgrádban és Borban a nyugdíjbiztosítási törvényjavaslat elfogadása ellen. Azt még nem tudni, hogy a vajdaságiak csatlakozni fognak-e hozzájuk.
