A legnagyobb gond a klónozott szervezetben fennálló telomér és telomerázák egyensúlyával van mind a mai napig – mutatott rá a már említett három Nobel-díjas tudós a munkája során. Erre az akadályra, ami egyelőre fényévnyi távolságokra tartja az embert attól, hogy megjátszhassa a sikeres Teremtőt, később még visszatérünk.
A DNS osztódása és halála. Sejtjeink genetikai információinak hordozója a DNS, ez a kettősen csavarodott molekula, amely osztódáskor kromoszómába rendeződve megfeleződik, s így azonos genetikai információ jut az új utódsejtekbe. A DNS végein „védősapkák”, úgynevezett telomérek védik a kromoszómát a sérüléstől. A telomer tehát egyfajta kromoszómasapka, amelynek létezése a sejtben keletkező telomeráz enzimtől függ. Idővel ez az enzim egyre kisebb mennyiségben termelődik, majd teljesen eltűnik a sejtből. Emiatt a telomérek nem folytathatják DNS-védő szerepüket, a DNS sérülékennyé, a másolatok mind tökéletlenebbé válnak, s ezzel megkezdődik az öregedési folyamat. Amikor teljesen megszűnik a telomeráz enzim működése, az öregedés felgyorsul és beáll a sejt, a szövet, azaz a szervezet halála. Mindezt olvasva arra gondolhatnánk, hogy íme, végre felfedeztük az örök élet titkát. Nem kell mást tennünk, mint telomeráz enzimet juttatnunk rendszeresen a szervezetünkbe, oltás vagy tabletta formájában, és ihaj, csuhaj, sose halunk meg, hiszen ha a kutatók telomerázt juttattak mesterségesen a sejtekbe, a telomerek újra ellátták a feladatukat, és megszűntek az osztódási hibák. Sajnos jelenleg, és még jó ideig nem számíthatunk olyan génterápiás eljárás gyakorlati alkalmazására, amellyel több ezer emberi sejtbe megfelelő hatékonysággal telomeráz enzimet lehetne juttatni. S itt aláhúznám a megfelelő hatékonyság szavakat. Nobel-díjas tudósaink kimutatták azt is, ha megbontjuk a természet egyensúlyát és telomerázt juttattunk a sejtbe, fennáll a lehetősége annak, hogy bár az osztódás újra beindul, ez a folyamat a ráksejtek működéséhez hasonlatosan állandósul, azaz a sejt nem hallgat többé a „gazda” parancsára. Nem áll le az osztódással, sőt azt a parancsot is megtagadja, amit a gazda-szervezete végső parancsként közvetít, hogy kövessen el öngyilkosságot. Ellenkezőleg, nem tesz mást, hanem feladva a racionalitás minden elemét, működésében önállósul, burjánzik a végtelenségig, s rákos szövetet kiépítve, „felfalja” a gazdája szervezetét. Ez a folyamat nagyon hasonlít az orvostudományban legveszélyesebbnek ismert vírusok ténykedéséhez, amelyek megkerülve, pontosabban kijátszva az emberi immunrendszer utasításait, korlátlanul elszaporodnak, és ezzel az emberi szervezetben olyan károsodásokat idéznek elő, amelyekkel mielőtt önmaguk is elpusztulnának, megölik gazdájukat. Akaratlanul felvetődik a kérdés: a telomeráz enzimet nem vírus befolyásolja? Nem tudjuk. Az azonban egyértelmű, hogy az emberi test oly csodálatosan megalkotott szervezet, melynek működése számtalan biológiai és fiziológiai folyamat egyensúlyának eredménye. Ha felborul az egyensúly, akadozni kezd a működés, és előbb-utóbb kialakul a betegség. Ennek az egyensúlyi folyamatnak a tökéletes megismerésétől sajnos még messze vagyunk, még akkor is, ha a napokban kaptunk hírt arról, hogy a három említett Nobel-díjas egyike, Jack Szostak vezetésével sikerült megalkotni az első mesterséges sejtet.
