Magyar Tannyelvű Teljes Gimnázium volt a neve annak a zombori középiskolának, amelyben ötvenöt esztendővel ezelőtt érettségizett harminc tanuló. Közülük sajnos tizenketten már távoztak az élők sorából, tizenegyen pedig fontosnak tartották, hogy megjelenjenek Zomborból, Bácskertesről, Szilágyiból, Apatinból, Bezdánból, de a baranyai Vörösmartról és Bellyéről is.
Ez a generáció volt az első, amely a második világháború után befejezte a zombori gimnáziumot. Igazgatójuk Pető Kamilló, osztályfőnökük pedig Kalmár Ilona volt. A gimnáziumban osztályfőnöki órát tartottak az öt és fél évtizeddel ezelőtt végzett diákok, amit a doyen Siskovics István vezetett.
Az emlékezetes osztályfőnöki óra után átmentek a Magyar Polgár Kaszinóba. Az ottani találkozóra meghívták azokat a volt iskolatársakat is, akik egy, illetve két esztendővel később kapták meg az oklevelet a gimnázium befejezéséről. És a meghívottak szép számban meg is jelentek. Az 1956-ban érettségizőkből tízen, az 57-esekből pedig öten jöttek el, ezek szerint a jubileumukat ünneplő 55-ösökkel együtt szép számban ünnepelhettek. Közös ünnepi ebéden vettek részt.
Voltak olyan érettségizők is, akik ötvenöt esztendő után először jártak Zomborban. A Magyar Polgári Kaszinó rendkívül gazdag múltjáról, az elmúlt öt és fél évtizednyi fontosabb eseményekről Megyerei József, a találkozó szervezője mondott ismertetőt. Volt neki miről beszámolnia, és a vendégek mindezt nagy örömmel fogadták.
Mint Megyerei József elmondta, tíz esztendővel ezelőtt határozták el, hogy az 55-ösök az 56-osokkal és az 57-esekkel együtt tartsanak érettségi találkozót. Minden ötödik évben találkoznak.
Elénekelték a Gaudemaus igiturt, meg a Ballag már a vén diákot is, mert ezek nélkül ugyebár milyen lett volna az érettségizők találkozója? Finom falatokat fogyaszthattak a volt diákok, elbeszélgethettek a szebbnél szebb élményekről. A kiváló hangulathoz nagyban hozzájárult az ötvenötös generációhoz tartozó Povázsán László és társai is, akik szebbnél szebb dalokat muzsikáltak a vendégeknek.
Mindenképpen említésre méltó, hogy csupán a találkozó miatt jött haza Nagy Dávid Kanadából és Rüll Cuni Svájcból. És még véletlenül sem bánták meg, hogy itt voltak. Eljönnek jövőre is a többiekkel együtt.
