A Kövesbe menet a töltésen az illegális szemétkupacok között egy régi jégszekrényt láttam. Nem hűtőszekrényt (frizsidert), hanem egy valódi Eiskastent. A visszaemlékezések és képzettársítások egész sora indult el bennem.
Jéggyár a „sivatagban”. Az Újvidéki Járási Tanács épületének helyén valamikor lapályos, nagy térség terült el. Alaszkának neveztük és havas, meredek partjairól ródlival ereszkedtünk alá. Nyáron a nap heve kopár térséggé perzselte, sehol sem volt fa vagy árnyék. Emiatt „sivatagnak” neveztük, és indiánosdit játszottunk rajta. Nos e térség I. Ognjenović utca felőli szélén állt és üzemelt a Dunđerski jéggyár, ahol hangárszerű épületben fagyasztották jégoszlopokká a vizet. A jéggyár ablakán keresztül órákig el tudtam bámészkodni az odabenn folyó műveleteken.
A jutazsák kötényes munkások nagy, bélelt kesztyűs kezükben rövid nyelű csáklyákkal terelgették a jeget a csúszdákon. A gyárnak elárusító részlege is volt, ahol a boldog jégszekrény-tulajdonosok megvehették a jeget. Nyaranta sorban álltak érte, és spárgából szőtt hálóból készült, fakarika fogójú szatyrokban vitték. Általában negyed „táblát”. Pedig nem is tábla volt, hanem százhúsz centi hosszú és 15x25 centi széles hasáb. Abból vágták le az elárusító munkások a vevő által kívánt hosszúságot. A jégszekrény státusszimbólum volt akkor, csupán a jómódúak engedhették meg maguknak.
Még jól emlékszem Burghardt bácsi jegeskávéjára. Burghardt Dániel jómódú volt. Újvidék főutcáján emeletes háza és benne divat- és rövidáruüzlete volt. Szüleim házmesterek voltak nála. Házmesterlakásukból ráláttam a teraszukra. Burghardt bácsi (kedvelt és megengedte, hogy így szólítsam), délutánonként pontban négy órakor kiült a terített asztalhoz a teraszra, hogy uzsonnázzon. Ropogós kifli és császárzsemle, vaj és jegeskávé várta. Elmélyülve, lassan, tempósan szelte a péksüteményeket, ügyelve arra, hogy pont középen vágja félbe. Aztán nagy műgonddal, egyenlő vastagságú vajréteget kent rájuk, majd a kávés kancsóból jegeskávét töltött magának virágmintás csészéjébe. Sóvárogva néztem. Sokáig azt hittem, hogy a jegeskávé, urasan Eiscoffee valamilyen drága különlegesség. Aztán kiderült róla, hogy csak hideg tejeskávé!... Idővel feltalálták az ammóniával működő hűtőszekrényt, majd a freonnal működőt. Ezt már mindenki megengedheti magának. És ez lesz a vesztünk.
A milliószámra kidobott hűtőberendezésekből kiömlött gáz, a freon, kimarta bolygónk védőburkát, az ózont, ennek következményeként az ózonlyukon keresztül szűretlenül jutnak bolygónkra a Nap sugarai. Földünkön az élet végveszélybe került! Embertársaim, vigyázó szemetek a Sarkokra vessétek. Ott már felgyorsulva olvadnak a jéghegyek!
