A címben említett nagyanyó lengyel nemes hölgy és távoli rokonunk volt. A Dobržanski család sarja. Amikor hazáját elhagyva feleségül ment a délceg magyar Reminger orvosdoktorhoz, magával hozta kedvenc hintaszékét is férjének šidi családi házába. A II. világháború után az özvegy és gyermektelen öreg hölgy Újvidékre költözött és nagyanyám házában lakott egészen haláláig. Šidi házát elvették tőle. Csak egy-két arcképfestményt és a hintaszéket vihette magával. Így került a hintaszék hozzánk. Ritka szép példány.
Az újvidéki Ambruszter műbútorasztalos és kárpitosmester újjá varázsolta. Idővel azonban a spanyolnádból készült ülőfelület tönkrement, nem lehetett többé beleülni. Évtizedekig csak gyönyörködve szemlélgettük. A közelmúltban azonban rábukkantam egy temerini vállalkozóra, aki kicserélte rajta a szakadozott spanyolnádat. Naphosszat nézegetem. Gyönyörködöm benne, és képzeletemben felidézem a múltat, amikor lengyel grófkisasszonyokat ringattak benne daliás hadnagyocskák, miközben a faszénnel működő szamovárban forrt a víz és kellemes teaillat és Chopin muzsikája töltötte be a szobát.
