Az ásványvizek reklámjai túl nagy jelentőséget adnak a vizekben szereplő ásványi anyagok összetevőinek. Külön kiemelik például a szelén, a magnézium, a jód, a kálium, az oxigén stb. nagyságrendi fontosságát, amik állítólag könnyedén pótolják az esetleges hiányosságokat, holott a valóságban ez nem ilyen egyszerű. Szervezetünk ugyanis úgy van megalkotva, hogy a szükséges ásványokat kizárólag szerves anyagként hasznosíthatja az élelmiszerekből, a szervetlen ásványokat előbb elraktározza és csak szükség esetén, bonyolult eljárás során nyújt nekik esélyt hiánypótlásra.
Az idős és a beteg ember szervezete rendkívül érzékeny, akár a legkisebb változásra is reagál. Abban az esetben, ha az élelmiszerekből (növényekből, gyümölcsökből, tejből, fehérjékből) elegendő ásványi anyagot juttattunk szervezetünkbe, az elraktározódott szervetlen ásványok a koleszterinkristályokhoz hasonlóan lerakódnak az erek falain, gyorsítva az öregedés folyamatát.
Vegyük sorjába, hogy mire ügyeljenek a fenn megszólított betegek és idősek a forrás- és ásványvizek címkéinek vizsgálatakor. Igen lényeges szabály: a 2000 mg/l feletti összmennyiségű ásványi anyagokat tartalmazó ásványvizet mértékkel, a 3000 mg/l felettieket pedig csak alkalomszerűen igyuk. A dúsításként hozzáadott szénsav is figyelmet érdemel. A beteg és idős népességkategóriának az enyhén szénsavas vagy szénsavmentes víz fogyasztása ajánlatos, mivel károsodhatnak ízületeik és a már kalciumhiánnyal küzdő csontjaik. Az utóbbi években mértéktelenül és válogatás nélkül fogyasztott ásványvizek, orvosi adatok szerint, összefüggésben vannak a vérkeringési zavarok számának növekedésével (meszes erek, magas vérnyomás, szívinfarktus, agyvérzés), de a számtalan epekő, vesekő is figyelmeztet a szervetlen ásványi anyagok szükségtelen bevitelére. Ha valakinek kevés a gyomorsava, akkor a szénsavas ásványvizet részesítse előnyben.Akinek nem záródik jól a gyomorszája (reflux), szénsavmentes vizet fogyasszon; aki magas vérnyomással küzd, gondolnia kell arra, hogy ez a népbetegség nagyon sűrűn társul a cukorbetegséggel és a veseelégtelenséggel. Minden esetben mielőtt gyógyszerhez nyúlnánk, rendbe kell hoznunk táplálkozásunkat, ennek köszönhetően sok esetben leáll a betegség folyamata. Mi Vajdaságban a megengedett 6 g/nap sófogyasztás helyett 15 g/nap sóval élünk. Ha ehhez hozzáadjuk azt a nátriummennyiséget, amely ásványvizeink nagy részében megtalálható, a kimenetel katasztrófához vezethet. Például a Vajdaságban nyert síkföldi ásványvizek 400–1000 mg/l sót is tartalmaznak, emellett túltelítettek ásványi anyagokban, amelyek nem ritkán meghaladják a 3,5–6,0 g/l-t. A vérnyomásban és annak szövődményeiben szenvedők ne igyanak olyan ásványvizet, amelyen 30-40 mg/l feletti nátrium van feltüntetve, inkább a fokozott kalciumtartalmú vizeket keressék. Szintén ez tanácsolható a csontritkulásban szenvedőknek. Ezeket rendszerint a Közép-Szerbiában nyert forrásvizek között találjuk meg. A vesekárosultak kerüljék a káliumban gazdag, míg az elsavasodott környezetben élősködő candida penészgombával fertőzöttek a savas és neutrális hatású forrásvizeket.
A szulfátok hashajtónak számítanak, ezért nem tanácsos a maximális 200 mg/l mennyiséget túllépni, hacsak nem erre a célra vásároltuk. Summa summarum: az idős egyének és a betegek szomjoltására nem célszerű válogatás nélkül ásványvizet fogyasztani. Ajánlhatók az ásványi anyagokban szegény, alacsony nátriumtartalmú neutrális forrásvizek, de napi folyadékszükségletünket fedezzük natúr gyümölcs- és zöldséglevekkel, gyümölcs- és gyógynövényteákkal, valamint nagy folyadéktartalmú élelmiszerekkel: joghurttal, kefirrel és levesekkel is.
