Ha a fenti kérdést szeretnénk megválaszolni, nem befolyásolva a reklám hatásától és az egyéni ízléstől, a válaszadás a mai világban cseppet sem könnyű. Minden átitatódott a reklámszenny valami formájától, orvos legyen a talpán, aki kivonhatja alóla magát, legyen szó bármiről. Az orvosnak különben sem szabad ízlés, kinézés és sok egyéb tekintetében állást foglalnia, nem ez a dolga, annál inkább teendője a figyelmeztetés, mi az egészségtelen, illetve mi a káros a betegek számára. Maradok ez utóbbi feladatnál.
A 20. század 80-as éveiben, amint a politika kissé szabadjára engedte az informatika gyeplőjét, fény derült ivóvizünk minőségének hiányosságaira, és különösen riadalmat keltett a pannon síkságról származó csapvízben az arzén jelenléte és annak mérgező hatása egészségünkre. Rövid idő alatt megnőtt az üdítőitalok fogyasztásának mértéke, ám a tartósítószerekkel, színezékkel és cukorral vegyített italokról hamar kiderült, hogy az éltető víz nyomába se léphetnek, sőt, kártékony hatásuk az egészségünkre megdöbbentően gyorsan érzékelhető. És ekkor az emberek rátaláltak a palackozott ásványvizekre. Ásványvíznek azt a vizet nevezzük, ami szennyeződéstől védett vízadó rétegből származik. Ezeket a vizeket a kinyerés helyén kell palackozni, nem tisztítják, semmiféle kezelésben nem részesülhetnek, kivéve a szénsavval dúsítást és a levegőztetést. Gyógyvíznek akkor minősülnek, ha egy vagy több ásványi anyagból különösen sokat tartalmaznak, s ezek egyes betegségekre elismerten jó hatással vannak.
Ha egy általános és pártatlan állásfoglalást szeretnénk kialakítani – és én ezt szeretném –, el kell mondani, hogy az egészséges ember bármelyik természetes ásványvizet fogyaszthatja, ízlés dolga, hogy melyikkel él. Tévedés az, hogy a szénsavmentes ásványvizek egészségesebbek a szén-dioxiddal dúsítottaknál. Ellenkezőleg, mivel a szénsav gyenge sav, segíti az emésztést. Ebben a korban nincs szükség az ásványvízfajták váltogatására sem, amint azt egyesek hirdetik. Ahogyan azonban telik felettünk az idő, és erőnk is fogy a múló idővel, egyre inkább oda kell figyelnünk, hogy mit eszünk és mit iszunk. Mindenekelőtt figyeljünk arra, hogy az idősödő emberek szomjúságérzete a kor előrehaladtával csökken, emiatt egyre kevesebb folyadékot fogyasztanak. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a szervezet kiszárad, emésztési zavarok lépnek fel, a vér besűrűsödik, ennek következtében nő a trombózis veszélye.
Idősebb korunkban megkörnyékeznek a betegségek, a beteg ember pedig a betegségétől függően nem fogyaszthat bármilyen élelmiszert: a cukorbetegnek kerülnie kell a magas cukortartalmú eleséget; az emésztőszervi betegségekben szenvedőknek tilosak az úgynevezett „nehéz” ételek”, a bab, a káposzta; a magas vérnyomásban szenvedők kerüljék a zsíros húsokat, a tepertőt, a szalonnát, akinek magas a koleszterinje a tojást stb. Ugyanez a szabály érvényes az ásványvizekre is. A beteg ember mielőtt a poharába tölti, gondosan nézze át a palackozott víz címkéjét, amelynek az egészségünkre minden olyan fontos adatot tartalmaznia kell – a törvény előírása alapján – amely eligazít bennünket. Természetesen ehhez bizonyos fokú egészségügyi ismeretre is szükség van.
