A fosztó nagyon csörög,
A kukorica a kocsiról pörög.
János bácsi csak ott sétál,
Az embereknek akadály.
A lány ide-oda szalad,
A fiú a fosztó mellett marad.
Kati elcsúszik a sok kukorica szemen,
Így a kislány a fosztó alá „bement”!
– Gyere ki onnan, mert megütöd magad!
– Nem megyek, maradok itt bent magam!
A gép egyszer csak felborult,
A kislány alája beszorult.
– Jól vagy lányom? Semmi baj!
– Valaki segítsen, és hívja a mentőt!
Véres eső hullik a földre,
Az anyja szíve összetört örökre.
Az asszonyok nagyon sírnak.
Az emberek segítenének a lánynak.
Leállítják a gépet a nagy fájdalomban,
A kislány már holtan fekszik a fosztásban.
Kiérnek a mentősök,
Megérkeznek a rendőrök.
Sír már az egész falu,
Nincs mentség a kislányon.
