Szombat reggelre ébredtünk. Én pontosan egy hónapja kezdtem a hetedik osztályt.
A család tagjai lassan szállingóztak ki a konyhába, hogy elfogyasszák a reggelijüket. Jómagam tíz órakor keltem fel a bátyámmal, Petivel együtt. Az étkezés után testvéremmel kipattyogtunk az udvarra. Kosárlabdázni kezdtünk.
Belemelegedtünk a játékba. Túlságosan is, mert mikor sikerült beletalálnom a gyűrűbe, Peti enyhébb felindultságából belebokszolt a földre zuhanó labdába, mielőtt még az talajt ért volna. Ebből következett az, hogy a levegőt hasító játékszer éppen édesanyánk kedvenc cserepét találta meg, ami az ablakpárkányról egyenesen a betonra esett le, végül nagy csörgéssel tört el. Szülőnk persze rögtön kilépett az udvarra:
– Fiúk, mi volt ez a hang? – kérdezte anyu. Mielőtt belekezdtem volna a magyarázkodásba, Peti csúnyán bajba kevert:
– Krisztián eltörte a virágtartót, szándékosan! – panaszolta a bátyám, gúnyos mosolyt vetve rám. Próbáltam védeni magam, de már késő volt. Anyu sorolta is a megrovásait és büntetéseimet. Elképesztő nagy harag gyűlt fel bennem:
– Anya, nem én tettem – ordítottam torkomszakadtából. – Hisz látod, hogy nevet!
Anyám hátrapillantott a mögötte lapuló Petire, de csak az ártatlan, komoly arcát kapta el. Azt nem, mikor rajtam kuncog. Nem tudtam elképzelni, miért teszi ezt velem a bátyám, végül rájöttem, csupán tréfából csinálj. Óriási szerencsémre anyu Petit is szemtől szembe állította magával. A testvéremet ismerve tudtam, nem sokáig bírja ki, hogy ne nevessen. Igazam volt. Édesanyánk hadart még valamit a figyelemről és óvatosságról, ekkor Peti hangos hahotázásba tört ki.
– Mi olyan vicces? – kérdezte falfehéren anyu.
– Én törtem el a virágcserepet – szólt kuncogva a bátyám. – Azt, hogy Kikit is belemártom a dologba, csupán viccnek szántam. Visszatérve a virágtartóra, bocsánatot kérek – fejezte be mondókáját Peti.
Ma már óvatosabbak vagyunk, ha az udvaron kosárlabdázunk. Én nem kaptam büntetést, ráadásul a testvérem elnézést is kért tőlem. Anyu az összes cserepét behordta az előszobába. Jómagam pedig emelt fővel, úgy jártam a házban, mint aki megvédte a igazát.
